A szennyezett víz drámája
2019. október 4.
Az emberi és állati szervezetbe juttatott gyógyszerhatóanyagok egy része változatlan formában távozik a vizelettel, majd a vegyületek – a szennyvizeken keresztül – olyan felszíni vizekbe kerülhetnek, amelyek ivóvízbázisként szolgálnak, így kockázatot jelenthetnek a vízi ökoszisztémákra és az ivóvizek tisztaságára egyaránt.
A gyógyszermaradványok ivóvízbe kerülésének megakadályozására a leghatékonyabb módszer a megelőzés, vagyis a természetes vizekbe való bekerülés megakadályozása lehet.
Hosszú távon a lakosság szemléletformálása, az orvosok továbbképzése révén csökkenthető lenne a túlzott gyógyszerhasználat. A „zöld”, gyorsabban lebomló gyógyszerek fejlesztésével csökkenhetne a veszélyes, perzisztens molekulák száma, de fontos volna a fel nem használt gyógyszerek megfelelő gyűjtése és ártalmatlanítása is.
Az egyes gyógyszerhatóanyagok a vizekben igen alacsony koncentrációban vannak jelen, ám sok száz különféle vegyület együttes jelenlétéről van szó, ami megnehezíti a hosszú távú hatások megbecslését, illetve a hatékony vízkezelést.
Már az is nagy előrelépés lenne, ha a kórházak szennyvizét külön előkezelnék. A klórozásos vízkezelés a gyógyszermaradványok koncentrációját a felére csökkenti, ugyanakkor a folyamat során – szintén káros hatású – szabad gyökök keletkeznek. Ugyanez elmondható a nagy hatékonyságú ózonos kezelésről is. Fordított ozmózissal a nagyobb méretű hatóanyag-molekulák akár 99 százaléka is eltávolítható, de szintén hatékony az aktív szenes vagy a nanoszűrés. E technológiák jellemzője azonban, hogy igen költségesek, és ezért nem alkalmasak nagy volumenű szennyvíz olcsó kezelésére.
Az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001 (X. 25) kormányrendelet a gyógyszerek és egyéb gyógyszergyári vegyi anyagok jelenlétének vizsgálatát nem írja elő. A gyógyszergyárak, kutatólaboratóriumok, illetve kórházak, gyógyfürdők elfolyó vizeinek minőségbiztosítására jelenleg nincs megfelelő (hatékony és konkrét) szabályozás. Ugyanakkor ezzel a kérdéssel kiemelten kell foglalkoznunk, mert a hatások már rövid távon is beláthatatlanok és károsak lehetnek.
Ilyen lehet a gyógyszerhatóanyagok megkötése különböző természetes adszorbenseken, így a gyógyszermolekulák káros metabolitok, gyökök keletkezése nélküli kivonása a vízből. Ez megtörténhet különböző nagy felületi megkötő képességű anyagokkal (pl. aktívszén-tartalmú szűrőkkel), de természetes talajokkal, illetve ezek keverékével is.
Emellett például a városi és vidéki területeken egyaránt széles körben elérhető lenne a helyben képződő zöldhulladékok segítségével nyert bioszén adszorbensként történő alkalmazása. Fontos, hogy a hatékony szennyezőanyag-megkötés mellett a megkötésre használt anyagok költséghatékonyan kezelhetők és ártalmatlaníthatók legyenek. Ilyen típusú szűrőtöltetek kifejlesztése érdekében zajlanak már előrehaladott kísérletek hazánkban is, például a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézetének laborjaiban, egy hazai innovációs zászlóshajó projekt keretén belül.
A koningshoeveni apátság trappista szerzetesei 1881 óta gyártanak sört, az utóbbi években pedig már kenyeret is sütnek, csokoládét, sajtot és mézet is készítenek. Az apátság és a látogatóközpont szennyvize mellett az ezekből a gazdasági tevékenységekből származó szennyezett vizet is meg kell tudniuk tisztítani.
A szakemberek szerint ennyi golflabdából közel 30 kilogrammnyi mikroműanyag erodálódhatott a tengervízbe.
2010-ben jelentette be a vietnámi kormány, hogy ivóvíztisztító telepet építtet Vietnám középső részén. Mivel Magyarország híres a víztisztító technológiájáról, a vietnámi fél a magyar partnerség mellett döntött.
Az elmúlt három évtizedben világszerte súlyosbodott az édesvízi nagy tavakat érintő nyári algavirágzás – állapították meg a washingtoni Carnegie Tudományos Intézet és az amerikai űrkutatási hivatal munkatársai a témában készített eddigi leghosszabb távú, globális tanulmány keretében.
Újrakezdte a műanyaghulladék begyűjtését a Csendes-óceánon egy holland feltaláló lebegő szemétszedője, a System 101 nevű berendezés, amelynek egy évvel ezelőtti tesztüzeme kudarccal végződött.
Számos kutatás bizonyította szerte a világon, hogy a gyógyszerek hatóanyagai a szennyvízzel a környezetbe, onnan pedig könnyen az emberi táplálékláncba kerülhetnek. A maradványok kiszűrése egyre égetőbb kérdés, ám szerencsére a tudomány világa már reagált a problémára.
Az Atlanti-óceán déli részén fekvő Inaccessible Island területén kanadai és afrikai kutatók Ázsiából, illetve főleg Kínából származó műanyag palackok tömkelegét találták, amelyek valószínűleg az arra elhaladó kereskedőhajókról kerülhetnek a vízbe, majd a szigetre.
Hazánkra is igaz, hogy a különböző gyógyszerek hatóanyagai a szennyvizekkel együtt folyamatosan a környezetbe kerülnek, ezért már a felszíni és felszín alatti vizekben, valamint a talajokban is megtalálhatók.
A parányi plasztikrészecskék környezetbe juttatásában régóta bűnösként ismerjük a műanyag élelmiszer-csomagolásokat, a súrlódástól kopó autógumikat, de a műszálas ruhákat is. Egy újabb kutatás azonban a konyhánkban, egész pontosan a teásbögréinkben is talált egy komoly szennyezésforrást.
A szennyvíztisztító technikák folyamatos fejlődése ellenére a szintetikus gyógyszerhatóanyagok teljes eltávolítása – a napjainkban alkalmazott háromlépcsős eljárással – máig megoldásra vár. Számos kutató dolgozik azért, hogy a molekulák eltávolításának hatékonysága a jelenlegi 10-30 százalékos aránynál jelentősen magasabb legyen.
