Évről évre nő a forgalomba kerülő gyógyszerek mennyisége, aminek az áldásos hatások mellett vannak hátulütői is: a hatóanyagok egy része ugyanis változatlan formában ürül ki a szervezetünkből, majd az élővizeinkbe kerül. Mai tudásunk alapján úgy fest, ez nem jelent jelentős egészségügyi kockázatot, ám mivel a folyamat hosszú távú hatásait nem ismerjük, ez is egy olyan probléma, amelyre a közeljövőben megoldást kell találnunk – például új technológiák meghonosításával.
Napjaink átlagos szennyvízkezelő rendszerei a gyógyszerhatóanyagok jelentős részét nem képesek eltávolítani, így azok a tisztított szennyvízzel az élővizekbe, illetve a talajokon keresztül a felszín alatti vizekbe is bekerülnek.
De ha az eredmények értékelésekor figyelembe vesszük a nagyobb folyók vízhozamát is, ami több száz, sőt több ezer köbméter is lehet másodpercenként, akkor már jóval ijesztőbb a kép, mert mindez olyan, mintha néhány percenként egy egész gyógyszerkapszula úszna a folyóban. És ez csupán egyetlen hatóanyag, a valóságban azonban több tucat anyag és metabolit kombinációja található meg az élővizekben.
A gyógyszerhatóanyagok a folyók mellett a tavakban és a felszín alatti vizekben (kútvizekben) is kimutathatók, az utóbbi években pedig a csapvizek kapcsán is olvashatók híradások. Ezek mindegyike hangsúlyozza, hogy az ivóvízből kimutatott anyagok mennyisége olyan kicsi, hogy egy liter vízben néhány tíz, olykor néhány száz nanogramm (a gramm milliárdod része) mérhető csupán.
A gyógyszerhatóanyagok tehát a vizekben valóban igen alacsony koncentrációkban vannak jelen, ám egyidejűleg sok száz különféle vegyület együttes jelenlétéről beszélhetünk. Az olykor száz méternél is mélyebbről felhozott rétegvizekből igen kis mennyiségben kimutatott gyógyszerhatóanyagok pedig nem az egészségünket veszélyeztetik, hanem a gondatlanul és ellenőrizetlenül fúrt mély rétegvízkutak környezeti hatásainak tanúi – figyelmeztet a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának Földrajztudományi Intézete.
A koningshoeveni apátság trappista szerzetesei 1881 óta gyártanak sört, az utóbbi években pedig már kenyeret is sütnek, csokoládét, sajtot és mézet is készítenek. Az apátság és a látogatóközpont szennyvize mellett az ezekből a gazdasági tevékenységekből származó szennyezett vizet is meg kell tudniuk tisztítani.
A szakemberek szerint ennyi golflabdából közel 30 kilogrammnyi mikroműanyag erodálódhatott a tengervízbe.
2010-ben jelentette be a vietnámi kormány, hogy ivóvíztisztító telepet építtet Vietnám középső részén. Mivel Magyarország híres a víztisztító technológiájáról, a vietnámi fél a magyar partnerség mellett döntött.
Az elmúlt három évtizedben világszerte súlyosbodott az édesvízi nagy tavakat érintő nyári algavirágzás – állapították meg a washingtoni Carnegie Tudományos Intézet és az amerikai űrkutatási hivatal munkatársai a témában készített eddigi leghosszabb távú, globális tanulmány keretében.
Újrakezdte a műanyaghulladék begyűjtését a Csendes-óceánon egy holland feltaláló lebegő szemétszedője, a System 101 nevű berendezés, amelynek egy évvel ezelőtti tesztüzeme kudarccal végződött.
Számos kutatás bizonyította szerte a világon, hogy a gyógyszerek hatóanyagai a szennyvízzel a környezetbe, onnan pedig könnyen az emberi táplálékláncba kerülhetnek. A maradványok kiszűrése egyre égetőbb kérdés, ám szerencsére a tudomány világa már reagált a problémára.
Az Atlanti-óceán déli részén fekvő Inaccessible Island területén kanadai és afrikai kutatók Ázsiából, illetve főleg Kínából származó műanyag palackok tömkelegét találták, amelyek valószínűleg az arra elhaladó kereskedőhajókról kerülhetnek a vízbe, majd a szigetre.
Hazánkra is igaz, hogy a különböző gyógyszerek hatóanyagai a szennyvizekkel együtt folyamatosan a környezetbe kerülnek, ezért már a felszíni és felszín alatti vizekben, valamint a talajokban is megtalálhatók.
Az emberi és állati szervezetbe juttatott gyógyszerhatóanyagok egy része változatlan formában távozik a vizelettel, majd a vegyületek – a szennyvizeken keresztül – olyan felszíni vizekbe kerülhetnek, amelyek ivóvízbázisként szolgálnak, így kockázatot jelenthetnek a vízi ökoszisztémákra és az ivóvizek tisztaságára egyaránt.
A parányi plasztikrészecskék környezetbe juttatásában régóta bűnösként ismerjük a műanyag élelmiszer-csomagolásokat, a súrlódástól kopó autógumikat, de a műszálas ruhákat is. Egy újabb kutatás azonban a konyhánkban, egész pontosan a teásbögréinkben is talált egy komoly szennyezésforrást.