A vízzel összefüggő 2030-as Fenntartható Fejlesztési Célrendszer finanszírozási lehetőségei

2016. november

Vezetői összefoglaló

Az ágazat jelenleg a Fenntartható Fejlődési Célok (SDGs) szerinti újrapozicionálás fázisában van. A Millenniumi Fejlesztési Célok (MDGs) végrehajtása idején a vízügyi ágazat nemzetközi figyelmének homlokterében főként a vízellátáshoz és szanitációhoz (WSS) való hozzáférés növelése állt. A Fenntartható Fejlődési Célok megfogalmazását követően az irányultság immár sokkal szélesebb, a vízügy minden aspektusát lefedi, ideértve a vízellátást és szanitációt (WSS), a vízkészlet-gazdálkodást (WRM), az öntözést, valamint mindezek fenntarthatóságát.

A Millenniumi Fejlesztési Célok finanszírozása jelentős új forrásigényt támaszt. A vízellátás és szanitáció tekintetében ennek becsült összege 1,7 billió (azaz 1700 milliárd) amerikai dollár, azaz az ágazatba ez idáig befektetett összeg háromszorosa (Hutton and Varughese 2016). Az öntözés tekintetében az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO becslése szerint mintegy 960 milliárd USD-re lesz szükség 2005/07 és 2050 között ahhoz, hogy 93 fejlődő országban a mezőgazdasági termeléshez szükséges víz rendelkezésre álljon (Koohafkan, Salman, and Casarotto 2011). A vízkészlet-gazdálkodás forrásigénye tekintetében nem áll rendelkezésre becslés, de a vízkészlet-gazdálkodás elmulasztása akár a GDP 6%-ával is csökkentheti a gazdasági növekedést 2050-re (World Bank 2016). Ezek az összegek messze meghaladnak bármilyen hasonló korábbi ráfordítást.

A vízügyi ágazat jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy ezekkel az új finanszírozási kihívásokkal eredményesen szembenézzen. Az ágazat történetileg közfinanszírozásra támaszkodva teremtette elő beruházási forrásait, részben hazai forrásokból, fejlesztési partnerek kedvezményes forrásaiból, illetve hitelfinanszírozásból. Intézményi szerkezetét tekintve az ágazat nagy részét a kormányzati szektor intézményei teszik ki, ahol magánfinanszírozás bevonása szinte egyáltalán nem fordul elő. Kereskedelmi pénzügyi szolgáltatóktól történő hitelfelvétel még azokban az esetekben is ritka, amikor az ágazat szereplői gazdasági társaságként működnek – mint például egyes, a vízellátás és szanitáció területén tevékenykedő szolgáltatók –, ami főként a gyenge ösztönzőkre, illetve az elégtelen hitelképességre vezethető vissza.

További kedvezményes források bevonása enyhíthet a gondon, ez azonban nem lesz elégséges. Új, kedvezményes finanszírozási források (pl. éghajlatváltozási célokkal kapcsolatos források) „megcsapolása” lehetséges módszer, de a szakadék nem hidalható át pusztán oly módon, hogy növeljük a kedvezményes finanszírozást, illetve az állami és a fejlesztési szervezetektől jövő támogatást.

Új ágazatfinanszírozási paradigma elfogadására van szükség négy fő téma köré csoportosítva. Az ágazatnak tevékenységek mentén kell irányt váltani oly módon, hogy azok I.) javítsák az ágazat irányítását és hatékonyságát (azaz javuljon a hitelképesség); II.) magánfinanszírozást vonzzanak vagy vonjanak be (azaz javuljon a tőkeellátottság); III.) hatékonyabban allokálják az ágazati forrásokat, hogy minden dollárnyi ráfordítással a lehető legnagyobb hasznot lehessen generálni (a tőke célzott felhasználása); és IV.) javítsák az ágazat tőketervezését, csökkentve ezáltal a fajlagos tőkeköltséget (a tőkeigény minimalizálása).

Az új finanszírozási paradigma megvalósításához sokkal együttműködőbb megközelítés szükséges, amelyben minden érintett aktív szerepet vállal. Az ágazat csak akkor tudja megvalósítani a fenntartható fejlődési célokat, ha abból minden szereplő kiveszi a részét:

Kormányzatok

  1. Mozdítsák elő a hazai források mozgósítását oly módon, hogy I.) olyan szakpolitikákat és ösztönzőket alkotnak, amelyek javítják a szolgáltatók hatékonyságát és vezetését, ezáltal pedig hitelképességüket; II.) javítsák a pénzügyi környezetet, beleértve az árszabályozást; III.) ösztönözzék a közfinanszírozás magánfinanszírozással történő kiegészítését.
  2. Mozgósítsanak további állami és támogatási forrásokat az ágazatba, és azokat a leghatékonyabb felhasználások számára tegyék elérhetővé.
  3. Ösztönözzék a nagyobb tőkehatékonyságot az ágazatban.

Fejlesztési partnerek

  1. Forrásaikat a hatékonyságnövelésre, a hitelképesség javítására és a hazai források mozgósítására figyelemmel biztosítsák,
  2. Fokozzák a kezességvállalást és egyéb eszközök rendelkezésre állását, hogy ily módon nagy volumenű kereskedelmi banki finanszírozást lehessen az ágazatba bevonni.

Versenyszféra

  1. Működjön együtt partnerségben a közszférával a tőke- és működési hatékonyság javítása érdekében.
  2.  Szólítsa meg a közszférát, hogy ily módon tárjanak fel további lehetséges finanszírozási kapcsolatokat és ügyleteket.

A tanulmány hátralevő részében összefoglaljuk az ágazat jelenlegi finanszírozási forrásainak jellemzőit, meghatározzuk az ágazati finanszírozás újabb forrásainak mobilizálása vonatkozásában fennálló főbb kihívásokat és lehetőségeket, illetve ajánlásokat teszünk a vízügyi Fenntarthatósági Fejlődési Célok elfogadásából adódó finanszírozási nehézségek orvoslására.

A vízügyi fejlesztés finanszírozásának jellemzői

A vízügyi ágazatban a Hivatalos Fejlesztési Finanszírozás (Official Development Financing, ODF) része a kedvezményes finanszírozás (Hivatalos Fejlesztési Támogatás – Official Development Assistance, ODA) és a nem kedvezményes finanszírozás (Egyéb Hivatalos Pénzmozgások – Other Official Flows, OOF). Az OECD/DAC meghatározása szerint a Hivatalos Fejlesztési Támogatást (ODA) hivatalos szervezetek nyújtják juttatások és kedvezményes hitelek formájában, kedvezményes feltételek mellett. A hiteleket akkor tekintjük kedvezményesnek, ha a források minimum 25%-ban támogatást tartalmaznak, 10%-os diszkontrátával kalkulálva. A fejlesztési bankok hitelkihelyezéseik feltételeit jellemzően a felvevő országok körülményeinek figyelembevételével alakítják ki, és kedvezményes hiteleiket úgynevezett „soft-lending” window (kedvezményes kihelyező) közvetítésével nyújtják – ilyen például a Nemzetközi Fejlesztési Társulás (International Development Association, IDA), míg a nem kedvezményes hiteleket úgynevezett „hard-lending” window (nem kedvezményes kihelyező) közvetítésével, ilyen például a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD). Míg a kedvezményes hitelek Hivatalos Fejlesztési Támogatásnak (ODA) minősülnek, a nem kedvezményes hitelek – bár a hivatalos fejlesztési finanszírozás (ODF) részét képezik – nem minősülnek annak.

A vízügy Hivatalos Fejlesztési Finanszírozása (ODF) 2003 és 2014 között közel megháromszorozódott, a 2003-as éves 6 milliárd dollárnyi kihelyezés 2014-re közel 18 milliárd USD-re emelkedett. Ez a forrásnövekedés egybeesett a Millenniumi Fejlesztési Célok megvalósításával és az ENSZ által a víz évtizedévé nyilvánított 2005-től 2015-ig tartó időszakkal. Ez a tendencia összhangban van a Camdessus Jelentésben (Camdesss Report) 2003-ban megfogalmazott, a nemzetközi finanszírozókhoz intézett azon felhívással, hogy duplázzák meg a vízzel kapcsolatos éves finanszírozási ráfordításaikat (Winpenny 2003).

2010 és 2014 között a vízügyi ágazatban allokált Hivatalos Fejlesztési Források (ODF) 42%-a hitelként került kihelyezésre, 28%-a támogatásként, 29%-a pedig nem kedvezményes hitelként, amint azt az 1-es ábra mutatja. A sajáttőke-finanszírozás és az egyéb, támogatás jellegű finanszírozás mértéke elhanyagolható volt.

1. ábra. A vízügyi ágazatban allokált Hivatalos Fejlesztési Források (ODF)

Az ágazat hivatalos fejlesztési támogatása (ODA)[1] szintén emelkedett, azaz 1995 és 2014 között csaknem megduplázódott, évi 6,8 milliárd USD-ről 12,9 milliárd dollár összegű finanszírozást biztosítva 2014-es árfolyamon számolva. A vízügyi ágazat hivatalos fejlesztési forrásainak bővülése azonban elmaradt az összes ágazat fejlesztési forrásainak bővülésétől, mely utóbbi az 1995-ös 42 milliárd $-os szintről évi 140 milliárd $-ra nőtt 2014-re (Winpenny, Trémolet and Cardone, 2016). Míg a vízügyi ágazat ODA-forrásai 90%-kal nőttek ebben az időszakban, az összes ágazatra vetített ODA-növekedés több mint 230% volt.

A vízügyi ágazatba allokált ODA-források történetileg elmaradtak a más szociális ágazatoknak juttatott ráfordításoktól, ideértve az oktatás, egészségügy, népességtervezés, kormányzati szféra és a civil társadalom területét. Az ágazat tehát ilyen értelemben elmaradt a többi szociális területtől.

A Hivatalos Fejlesztési Finanszírozás (ODF) elsődleges célpontja a vízügy területén a vízellátás és szanitáció (WSS) fejlesztése, nem pedig az öntözés vagy a vízkészlet-gazdálkodás (WRM). 1995 és 2014 között a WSS területe kapta a teljes ágazati ODA-források 57%-át, illetve a multilaterális fejlesztési bankoktól jövő nem kedvezményes finanszírozás 52%-át. Ez összhangban volt a Millenniumi Fejlesztési Célok irányultságával, melynek homlokterében a vízellátás és szanitáció állt. A források fennmaradó részét főként az öntözésre, illetve a vízenergia területére allokált finanszírozás tette ki. A WSS területén a támogatási források aránya meghaladta a hitelekét (31%-os támogatásintenzitás), míg az öntözés fejlesztési forrásait 82%-ban hitelfinanszírozás tette ki (úgy kedvezményes, mint nem kedvezményes).

Földrajzi megoszlás tekintetében a szubszaharai afrikai, valamint a dél- és közép-ázsiai régiók voltak az ODA-források legnagyobb kedvezményezettjei, sorrendben 29, illetve 25%-os részesedéssel. A források több mint 70%-a a közszférán keresztül kerül allokálásra, és mindössze 1%-ot tesz ki a közszféra és a magánszféra összefogásával, ún. PPP-konstrukcióban nyújtott támogatás. A finanszírozás túlnyomó részét projektek támogatására fordították, 91%-ban részesültek alap- hozzájárulók, 5%-ban összevont programok, 3%-ot fordítottak költségvetés-kiegészítés céljára, és 1% jutott szakmai segítségnyújtásra.

A kétoldalú finanszírozás legnagyobb hozzájárulója 1995 és 2014 között Japán (átlagosan évi 1,3 milliárd amerikai dollár értékű ODA-finanszírozással), Németország (átlagosan 711 millió $) és az Egyesült Államok (494 millió $) volt. A további jelentős hozzájárulók között említhetjük Franciaországot, Hollandiát, Spanyolországot és az Egyesült Királyságot.

A Hivatalos Fejlesztési Finanszírozás forrásai főként multilaterális szervezetek, ügynökségek közvetítésével jutnak el az ágazatba; ezen szervezetek megtapasztalták az elmúlt hat évben, hogy a teljes finanszírozás rájuk eső része jelentősen megemelkedett. A legnagyobb finanszírozó a Világbank-csoport, illetve azon belül a Nemzetközi Fejlesztési Társulás (International Development Association, IDA), amely kedvezményes kihelyezőként (soft-lending window) 1995 és 2014 között átlagosan évi 920 millió $ forráskihelyezéssel vezeti a listát, valamint a csoport másik tagja, a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (International Bank for Reconstruction and Development, IBRD), amely nem kedvezményes kihelyezőként (hard-lending window) évente átlagosan 1,86 milliárd amerikai dollár értékű hitelkihelyezést biztosít közepes és alacsony jövedelmű országok számára. Az ODA-finanszírozásban közreműködő további multilaterális szervezetek között említhetjük az Európai Unió intézményeit, az Ázsiai Fejlesztési Bank Különleges Alapjait (ADB Special Funds) és az Afrikai Fejlesztési Bank Afrikai Fejlesztési Alapját (African Development Fund of the African Develoment Bank). A nem kedvezményes finanszírozás területén az Amerika-közi Fejlesztési Bank (Inter-American Development Bank, IADB) és az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) játszott jelentős szerepet 0,81 millió USD és 0,61 millió USD összegű átlagos éves hitelkihelyezéssel 1995 és 2014 között.

Egy, a nem kereskedelmi jellegű kezességvállalásokat felmérő nemrég készült elemzés kimutatása szerint a multilaterális fejlesztési bankok (MDBs) által nyújtott garanciák portfóliójuk viszonylag kis részét tették ki. Összességében a kezességvállalás formájában teljesített kötelezettségvállalások halmozott értéke mintegy 37 milliárd USD volt 2000 és 2013 között, amely az MDB-k teljes hitelállománya mintegy 4,5%-ának felel meg. Ez a szám 2004 és 2012/13 között gyakorlatilag megkétszereződött, ami biztató tendencia. Mindazonáltal ezen kezességvállalások túlnyomó része a banki és pénzügyi szolgáltató szektorba irányult, így ennek az infrastrukturális ágazat csak csekély mértékben volt haszonélvezője. Sajnálatos módon nem állnak rendelkezésre részletes adatok a vízügy területén történt beruházásokról. Jelenleg a Világbank az az MDB, amely a legnagyobb mértékben használja a kezességvállalás eszközét, és a szervezet nemrégiben ígéret tett arra, hogy 2017 és 2020 között megkétszerezi garanciaportfólióját.

Míg az éghajlatváltozással összefüggő nemzetközi finanszírozás éles emelkedést mutat, a vízügyi ágazat ez idáig az ilyen forrásoknak csak egy kis részét tudta megszerezni.[2] Egy, a legnagyobb MDB-k közül hét szervezetre kiterjedő elemzésből az derül ki, hogy 2011-től 2014-ig az éghajlat-finanszírozás területén teljesített éves kötelezettségvállalásaik 23 és 28 milliárd USD között mozogtak (ADB and others 2016). A legnagyobb hozzájáruló a Világbank és az Európai Befektetési Bank (EIB) volt. 2015-ben 25 milliárd USD összegű finanszírozást biztosított hét MDB, amelynek 80%-át az éghajlatváltozással kapcsolatos megelőzésre (mitigation), a fennmaradó részt pedig az alkalmazkodásra (adaptation) fordították; az alkalmazkodásra elkülönített finanszírozás 27%-át kapta meg a vízgazdálkodás és szennyvízkezelés területe, összeg szerint 1,32 milliárd USD-t.

Habár az ágazatba áramló ODF-források bővültek, céljuk elsősorban olyan beruházások támogatása és ösztönzése, amelyeket főként hazai forrásokból kell finanszírozni. Az ODF-finanszírozás egyes konkrét forráshiányok esetén jelenthet segítséget a támogatások révén, továbbá beruházások időben történő előrehozását is segítheti úgy kedvezményes, mint nem kedvezményes hitelnyújtáson keresztül. A jövőben az ODF-finanszírozást minden bizonnyal növelni kell, részben azért, hogy a Fenntartható Fejlődési Célok jóval nagyobb részét tudják lefedni; a forrásokat pedig sokkal célhoz kötöttebben kell majd elkölteni oly módon, hogy katalizálják és kiegészítsék a hazai köz- és magánfinanszírozási forrásokat, mely utóbbiak a vízügyi ágazatban továbbra is nagyon gyenge teljesítményt mutatnak más ágazatokhoz képest. 2015-ben a vízügy a magánszféra kötelezettségvállalásainak mindössze négy százalékát tudta megszerezni, ellentétben a közlekedési és energiaágazatokkal. A versenyszféra teljes befektetése a vízügyi ágazatban 4,1 milliárd USD volt. Az ügyletek többségét Kínában és Brazíliában bonyolították le (PPIAF 2015).

Az ágazat előtt álló főbb kihívások és lehetőségek

Ebben a részben bemutatunk néhány olyan kihívást és lehetőséget, amelyek kihatással vannak az ágazat azon képességére, hogy kereskedelmi finanszírozási forrásokat mozgósítson. Ezen kérdések többsége nem új keletű, és több írásos anyagban is részletesen taglalták már. E helyütt most a vízügyi ágazat fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos finanszírozási igényeinek szempontjából vesszük a kérdést górcső alá.

Hatékonyság, vezetés és hitelképesség

Az ágazat több évtizede fennálló intézményi és pénzügyi kihívásokkal küzd, amelyek alulfinanszírozottságot és nem megfelelő szolgáltatásnyújtást eredményeztek. Tévesen meghatározott ösztönzők, gyenge számonkérhetőség és korlátozott autonómia eredményeként alacsony szintű egyensúly alakult ki az ágazat számos részében világszerte. A pénzügyi és technikai hatékonyság hiánya, mely részben a gyenge beszedési képességnek, a magas veszteségeknek, magas működési-üzemeltetési költségeknek és a rossz vezetésnek köszönhető, aláássa a működési hatékonyságot, és korlátozza az ágazat azon képességét, hogy alternatív finanszírozási forrásokhoz férjen hozzá. Ezért – más választása nem lévén – a többi ágazattal kell versengenie a szűkös támogatási forrásokért. A fenntartható fejlődési célokkal összefüggésben ez azonban lehetőségeket is jelenthet. Példának okáért a hatékonyság megfelelő javításával és a teljesítmény növelésével lehetővé válhat a vízellátás és a szanitáció (WSS) területén működő szolgáltatók pénzügyi életképességének jelentős javítása (2. ábra).

2. ábra. Működési hatékonyság és a pénzügyi életképességre való kihatás

A gyenge vezetés és kontroll eredményeként működési nehézségek jellemzik a szektort, ez azonban megfordítható. A gyenge működési teljesítmény a rossz vezetés és nem kellő ellenőrzés tünete. A probléma kezelése lehetőséget kínál a teljesítmény javítására. Ehhez az ágazat szereplői feladatkörének és felelősségének egyértelmű elhatárolására és a szolgáltatók és a szektor egészének szigorú ellenőrzésére van szükség. Ez utóbbit például egy szabályozó hatóság vagy ügynökség révén lehet megvalósítani. Az ilyen intézkedések a szolgáltatási normák meghatározásához és betartatásához vezetnek, amelyek a továbbiakban lehetővé teszik a tőke- és működési hatékonyság elérését és olyan szolgáltatási díjak megállapítását, amelyek fedezik a szolgáltatás költségét. Az egyértelmű jogi és szabályozói keretek mellett a jó gyakorlat is hozzájárul ahhoz, hogy a befektetők transzparenciaigénye teljesüljön úgy a szolgáltatók vezetési és tulajdonosi struktúrája, mint eszközállománya tekintetében. Ezek együttesen eredményezik azt, hogy az ágazat vonzóbb legyen a kereskedelmi finanszírozók számára.

A műszaki és pénzügyi hatékonyság az átlátható vezetési struktúrával és szabályozói keretekkel a hitelképesség alapját jelenti. Ez a két alapvető tényező alapoz meg minden, a hitelképesség irányába tett erőfeszítést. Ha egy szolgáltató hitelképes, akkor szükségképpen megfelelő hatékonysággal és pénzügyi hitelességgel, továbbá elfogadható mértékű felügyelet mellett működik. A 3. ábra szemlélteti a megfelelő vezetéssel párosuló műszaki és pénzügyi hatékonyságot, valamint azt, hogy ezek hogyan eredményeznek működési hatékonyságot, majd végül hitelképességét.

3. ábra. A vízügyi ágazat finanszírozásának ciklusa 

Az árbevételek oly módon történő meghatározása, hogy abból megfelelően lehessen üzemeltetni és karbantartani az eszközöket, és a többletből adósságszolgáltatást teljesíteni. Ezek alapvető feltételei a kereskedelmi finanszírozás biztosíthatóságának. A vízügyi szektor árbevétele országtól és alágazattól függetlenül elsősorban a használati díjakra és adókra korlátozódik. Tőkeinjekciók, transzferek akadhatnak adományozók részéről, de ezek nem állandóak, továbbá a magánszférából jövő kereskedelmi finanszírozás nem tekinthető újabb árbevételi forrásnak, mivel egyszer vissza kell majd fizetni. Esetenként maguk a kormányzatok kívánják alacsonyan tartani a használati díjakat és tarifákat, még akkor is, ha a fogyasztók hajlandóak lennének magasabb díjat fizetni a jó szolgáltatás ellenében. Ilyen esetben a kormányzatnak kell gondoskodnia az árbevétel egyensúlyáról; ha a használati díjakat adóbevételből egészítik ki, akkor ennek prognosztizálhatónak kell lenni, hogy a potenciális hitelezők nyugodtak lehessenek az adósságszolgálat biztonsága felől.

Az ágazat kereskedelmi finanszírozása

A feltörekvő piacokon a kereskedelmi finanszírozásnak sok formája létezik. A kereskedelmi finanszírozás különböző formákban érhető el. Az infrastruktúra – hosszú élettartamának köszönhetően – ideálisan pozicionált a hosszú távú befektetők számára, mint amilyenek például a biztosítótársaságok, illetve a nyugdíjalapok, amelyek hosszú lejáratú kötelezettségeik okán hosszú távú befektetéseket keresnek. Ennek ellenére nagyon sok feltörekvő piacon korlátozott az ilyen intézményi befektetők jelenléte. Rendelkezésre áll azonban sok egyéb finanszírozási forrás is: ezek sora igen hosszú. A háztartásokat és a kis- és közepes vállalkozásokat támogató mikrofinanszírozási intézményektől a rövid lejáratú kereskedelmi hiteleken át egészen a hosszú lejáratú tőkepiaci hitelkonstrukciókig terjed.

A pénzügyi architektúra szilárdsága a fejlődő országokban kihat a magánszféra finanszírozási lehetőségeire. A rendelkezésre álló kereskedelmi finanszírozást az adott ország pénzügyi architektúrája határozza meg. Általánosságban elmondható, hogy minél kifinomultabb az adott pénzügyi eszköz, annál fejlettebb pénzügyi architektúra meglétére van szükség a befektetések támogatásához. A tőkepiaci hatóságokra, valamint a nyugdíjalapokat és biztosítókat szabályozó felügyeletekre egyaránt szükség van ahhoz, hogy a hosszú lejáratú források vonzónak találják a környezetet. A kereskedelmi bankok és a mikrofinanszírozási intézmények szintén szabályozott piacokon tevékenykednek, és a megfelelő szabályok és szabályozók megléte előfeltétele a magántőke adott piaca való csábításának. Az ilyen pénzügyi architektúra hiányában nehéz a vízügyi ágazatban kereskedelmi finanszírozást elérhetővé tenni.

A devizaárfolyam-kockázatok korlátozzák a nemzetközi kereskedelmi finanszírozás elérhetőségét a legtöbb vízügyi infrastruktúra vonatkozásában. A nemzetközi kereskedelmi finanszírozást a globális piacon tevékenykedő finanszírozók nyújtják jellemzően olyan „kemény” devizanemekben, mint az amerikai dollár vagy az euró. Bár a nemzetközi kamatlábak történelmi mélyponton vannak, a nemzetközi finanszírozók által felszámított magas ország- és hitelfelvevői kockázati felárak túl költségessé teszik az ilyen forrásokat a fejlődő országok nagyon sok vízügyi szolgáltatója számára. Ezen túlmenően az a tény, hogy ezek kemény devizában denominált források, míg a vízügyi szektorban tevékenykedő hitelfelvevők árbevételeiket szinte kivétel nélkül helyi fizetőeszközben realizálják, jelentős árfolyamkockázatnak teszi ki őket. A hazai kereskedelmi finanszírozás sokkal vonzóbb alternatíva lehet a gyenge nemzeti fizetőeszközzel rendelkező országokban, hiszen ily módon csökken a devizaárfolyam-kockázat. Habár a helyi fizetőeszköz is hordoz kockázatokat, mint például a rövidebb lejáratok, korlátozott likviditás és viszonylagosan magasabb kamatok, kockázatkezelési eszközök segítségével ezek többsége csökkenthető.

Ágazati tervezés

A vízügyi ágazatot általánosságban gyenge ágazati és projekttervezés jellemzi, és ez különösen igaz a pénzügyi tervezésre. A feltörekvő piacokon a vízügyi ágazat számára nagy kihívást jelent a tőkeköltség tervezése, különösen, amikor a vízügyi infrastruktúrát a lehetséges kereskedelmi finanszírozás igényeinek megfelelően próbálják alakítani, még viszonylag alacsony szinten is. Ha van is tervezés, azt leginkább az MDBk-tól történő hitelfelvétel, a nagy központi kormányzati beruházások vagy a nemzeti tervek határozzák meg; mindezeknek vajmi kevés közük van a kereskedelmi finanszírozás mobilizálásához. Ahol léteznek tőkebefektetési tervek, ott is gyakran nem megfelelő adatokkal és irreális szolgáltatási szintekkel számolnak, elégtelen figyelmet fordítva a megfizethetőség, illetve a tőkehatékonyság kérdésére, hézagosan vagy egyáltalán nem kapcsolódva a pénzügyi tervekhez. A tervezés ilyen korlátozott volta, valamint az a tény, hogy a tervek néha elégtelen információn alapulnak, jelentősen korlátozzák a finanszírozási szakadék áthidalásának esélyét.

Ajánlások

Figyelemmel a vízügyi ágazatot jellemző kihívásokra és lehetőségekre, ezen ajánlások, javaslatok sorával próbálja erősíteni a forrásmobilizációt, elősegíteni a jobb teljesítményt és vezetést, lehetővé tenni a hazai kereskedelmi finanszírozás mobilizálását; maximalizálni az eszközállomány értékét, valamint javítani a szakpolitikák és ösztönzők rendszerét, továbbá elősegíteni a fejlett kutatást.

A meglévő finanszírozási források további mobilizálása

A használati díjakból és tarifákból realizált pénzáramlás javítása. A jól vezetett szolgáltatók kiszámlázzák és beszedik az általuk nyújtott szolgáltatások ellenértékét. Az ilyen árbevételek viszonylag megbízhatónak tekinthetők, és ösztönzik a szolgáltatót arra, hogy jó minőségű szolgáltatást nyújtson. A használati díjak és tarifák mértékét és struktúráját érdemes felülvizsgálni, meggyőződvén arról, hogy ezek valóban fedezik az üzemeltetési és karbantartási költségeket, és amennyiben szükséges, fedezik a kereskedelmi hitelfelvétel költségeit is. Szenegálban új fejlemény, hogy a díjak fedezik a költségeket, illetve a beruházási ráfordítások egy részét is. A megfizethetőség kérdését olyan díjstruktúrákkal lehet rendezni, amelyek úgynevezett „életmentő díjszabás” ellenében alapszolgáltatást biztosítanak a fogyasztóknak.

A hazai adók mozgósítása. Az adók felhasználhatók célzott támogatási forrásként a nemzeti célkitűzések megvalósítása érdekében, elismervén ezzel a díjakban nem érvényesített költségeket és ráfordításokat (externáliák) bizonyos szolgáltatások, például a szanitáció tekintetében, illetve szolgálhatnak egyszerűen az ágazat finanszírozását segítő általános forrásként. Bármi is legyen a mögöttes szándék, a kormányzatok megtalálhatják annak lehetőségét, hogy több adóbevételt allokáljanak a vízügyi szektorba. Nepál és Mozambik is tett lépéseket annak érdekében, hogy növelje vízügyi költségvetését.

A kedvezményes finanszírozáshoz történő hozzáférés javítása. Mivel a vízügyi szektorba allokált ODA-finanszírozási források nem tartottak lépést a más szociális szektoroknak juttatott források bővülésével, meg kell találni annak módját, hogy a vízügy jelentősen nagyobb részesedésre tegyen szert.

Az éghajlatváltozással összefüggő nemzetközi finanszírozás hatékonyabb felhasználása a vízügyi szektorban. Az éghajlatváltozással kapcsolatos megelőzés és alkalmazkodás nemzetközi támogatása és finanszírozottsága nő, de a vízügyi ágazat hozzáférése ezekhez a forrásokhoz korlátozott. Világosabb és egyszerűbb szabályokra lenne szükség a forrásokhoz való hozzáférés elősegítése érdekében, illetve szubnacionális szervezetek számára létrehozandó célzott klímafinanszírozási mechanizmusok jelenthetnének komoly segítséget a vízügyi ágazatnak.

A teljesítmény és vezetés javítása

Az üzleti és műszaki hatékonyság, valamint a vezetés javítása a szolgáltatók hitelképességének növelése érdekében. Ezek az alapvető kérdések az előfeltételei annak, hogy végül a szolgáltatóknak lehetőségük legyen kereskedelmi finanszírozás biztosítására. A gyenge beszedéssel, rossz energiahatékonysággal és magas veszteségekkel, szivárgásokkal kapcsolatos problémák rendezése sok szolgáltató számára lehetőséget nyit olyan pénzügyi többlet elérésére, amely alapvető fontosságú a kereskedelmi finanszírozáshoz való hozzáférés tekintetében. A jobb vezetés és irányítás egyúttal kedvezőbb feltételek mellett teszi vonzóvá a kereskedelmi finanszírozás számára az ágazatot.

A szabályozó szervezetek fejlesztésének előmozdítása. A pénzintézetek nagyfokú bizonyosságra törekszenek hitelezési döntéseik meghozatala során. Egy erős szabályozó rendszer nagyobb bizonyosságot kínál az ágazat költségmegtérüléssel kapcsolatos hozzáállásáról és a potenciális hitelfelvevők szolgáltatási minőségéről. A szabályozó szervezetek részét képezik annak az átfogó intézményi keretrendszernek, amely világosan meghatározza a szerepeket és felelősségeket a tulajdonosi szerkezet, a szolgáltatásnyújtás, a felügyelet és a finanszírozás tekintetében. Kenyában a szabályozó hatóság különösen aktívan ösztönzi a szolgáltatókat arra, hogy javítsák működésüket és hitelképességüket.

A hazai finanszírozás mobilizálásának elősegítése

A hazai magántőke mozgósításának ösztönzése. Az érintett ágazati és pénzügyminisztériumoknak fel kellene karolniuk a hazai kereskedelmi finanszírozás ösztönzésének ügyét, hogy ily módon – a rövid távú nehézségek ellenére – egyrészt biztosítható legyen a szükséges többletforrás-bevonás, másrészt csökkenjen a devizaárfolyam-kockázat. Továbbra is nehézséget jelent, hogy sok szolgáltató nincsen tisztában a kereskedelmi finanszírozók igényeivel, illetve hogy sok befektető ódzkodik a vízügyi ágazattól.

Kormányzati és donoroktól származó források jobb felhasználása a kereskedelmi finanszírozás elősegítésére a finanszírozási források összekapcsolása révén. A kedvezményes vagy kormányzati finanszírozások hazai kereskedelmi finanszírozással történő kombinálása fokozatos és elérhető módon kínál lehetőséget a finanszírozási szakadék áthidalásának megkezdésére. Az ilyen ügyletek strukturálása során vigyázni kell, hogy az összekapcsolt források ne okozzanak torzulást a hazai piacon, illetve ne növeljék az állam (a szuverén) eladósodottságát. Az egyes összekapcsolandó források összegét, illetve ebből a kereskedelmi finanszírozás feltételeit az adott ügyletre specifikusan és a hazai finanszírozási költségek figyelembevételével kell megállapítani. Vízügyi projektekben sikeresen alkalmazott összekapcsolt finanszírozásra jó példát találhatunk Kolumbiában, Jordániában, Kenyában, Mexikóban és Dél-Afrikában.

A pénzügyi architektúra és a támogató környezet fejlesztése. Fontos az adott országban meglévő átfogó pénzügyi architektúra számbavétele; példának okáért a kereskedelmi vagy kötvényalap-befektetések vonzásának képességét a szubnacionális szervezetek és állami vállalatok finanszírozására vonatkozó törvények és szabályok határozzák meg. A hatályos jogszabályok és rendelkezések ugyancsak kihatnak a kisebb volumenű hitelezési tevékenységekre, minthogy a mikrofinanszírozást szabályozó szervezetek felügyelik a kisebb finanszírozókat, akik a háztartások víz- és szanitációs beruházásaihoz biztosítanak forrásokat. A szabályzókat a szerint kell megítélni, hogy mennyiben tudják prudens módon elősegíteni a kereskedelmi finanszírozás további bevonását a vízügyi szektorba.

A kezességvállalás és más finanszírozást javító eszközök használatának maximalizálása. A finanszírozás-összekapcsolási modell támogatására és a vízügyi befektetéseknek a kereskedelmi finanszírozók számára történő vonzóbbá tételére kockázatkezelési eszközök sora áll rendelkezésre. Ezek között említhetjük a részleges hitelgaranciát, a futamidő-hosszabbítást, a politikai kockázatokra kötött biztosítást és a célzott hitelkeretet. Ezeket kínálhatják különböző donorok, illetve magánszolgáltatók egyaránt.

A szolgáltatóknak adóbevételből nyújtott szubvenciók kiszámíthatóvá tétele. Amennyiben egy kormányzat úgy dönt, hogy adóbevételekből biztosít finanszírozást az ágazat számára, ez alkalmas lehet a kedvezményezett kereskedelmi hitelfelvételének támogatására. Az ilyen forrástranszfereknek azonban kiszámíthatóknak és megbízhatóknak kell lenniük ahhoz, hogy a potenciális hitelező ezeket figyelembe vegye a hitelbírálat során. A Dél-Afrikában alkalmazott „méltányos rész” konstrukció (South Africa’s Equitable Share Formula) jó példája a kiszámítható jövedelemtranszfernek.

A finanszírozás háztartásokra történő kiterjesztése. A Világbank programjai Bangladesben, Indonéziában és Kenyában növekvő lehetőséget biztosítanak a mikrofinanszírozók számára, hogy a háztartások szintjén biztosítsanak vízügyi szolgáltatási beruházási forrásokat. Más mikrofinanszírozók és olyan nem kormányzati szervezetek, mint például a Water.org, szintén aktívan keresik ezen finanszírozási mechanizmus alkalmazásának lehetőségeit. A vízügyi mikrofinanszírozás felfuttatására irányuló erőfeszítéseket érdemes a jövőben tovább vizsgálni.

Az eszközérték maximalizálása

A projekt-előkészítés javítása. Minden új beruházást át kell világítani, és meg kell győződni arról, hogy a kitűzött célokat a lehető leghatékonyabban fogják elérni. A túlméretezett eszközberuházások forrásokat szívnak el máshonnan, ahol azok esetleg hatékonyabban lennének felhasználhatók. A projekt-előkészítésnek tartalmaznia kell az elsődleges tervezést, a pénzügyi vizsgálatokat, a megvalósíthatósági tanulmányokat és egy részletes költség-haszon elemzést, hogy egyértelműen kiderüljön, hogy a projekt gazdaságos és megfizethető-e.

Tekintettel az ebben a tanulmányban korábban leírtakra, figyelembe kell venni, hogy a beruházások részben vagy egészben kereskedelmi forrásokból is finanszírozhatók.

Az eszközgazdálkodás javítása. Bár ez a tanulmány főként és jelentős részben a fenntartható fejlődési célok tekintetében fennálló finanszírozási hiánnyal foglalkozik, fontos biztosítani a meglévő eszközállomány folyamatos működtethetőségét és karbantartását, lett légyen szó akár egy csővezetékről, csatornáról, védőgátról vagy duzzasztógátról. A megfelelő források biztosításának elmulasztása ezen tevékenységekre rövidebb eszközélettartamhoz és költséges műszaki hibákhoz vezet, mindkét esetben olyan forrásokat szívva el, amelyek jóval hatékonyabban lennének felhasználhatók beruházások finanszírozására.

Kormányzati szakpolitikák és ösztönzők javítása

Stratégiai pénzügyi tervezés felvállalása. Mivel a támogatások és kedvezményes finanszírozási források korlátozottak, sok vízügyi szolgáltató addig halogatja a beruházásokat, míg az ilyen jellegű finanszírozás elérhetővé nem válik. Azonban a támogatásra vagy alacsony költségű finanszírozásra várásnak számos olyan közvetlen és közvetett következménye lehet, amelyek a finanszírozás alacsonyabb költsége ellenére megnövelhetik a ráfordításokat. A fennálló finanszírozási deficitet a kereskedelmi finanszírozás biztosítására irányuló szándék vagy képesség hiánya, továbbá a szükséges és elégséges kedvezményes források, illetve közfinanszírozás hiánya okozta. Ennek orvoslására nemzeti szakpolitikai szinten kell felvállalni a stratégiai pénzügyi tervezést, hogy a különböző finanszírozási forrásokkal, illetve a finanszírozási deficitek megoldásával kapcsolatos ismeretek bővüljenek, ideértve a kereskedelmi finanszírozás eszközét is.

Az egységnyi elköltött közfinanszírozással elérhető haszon maximalizálása. A kormányzatoknak modellezniük kellene, hogy hogyan maximalizálható a vízügyi szektorban és annak álágazataiban a közfinanszírozás elköltésével generálható haszon. A haszon definíciója persze kontextusfüggő, de a kérdést oly módon kell feltenni, hogy a kormányzatnak hol kellene elköltenie a következő egységnyi finanszírozást a Fenntartható Fejlődési Célok megvalósítása érdekében. Példának okáért, konkrétan és kizárólag a Fenntartható Fejlődési Célok 6.a és 6.b alpontjait szem előtt tartva, a rendelkezésre álló forrásokat a vízügyi vagy a szanitációs álágazatba kellene-e irányítani? Vagy hasonlóképpen, a városi vagy a vidéki közösségekben hasznosulna jobban az elköltött közfinanszírozás?

A megfelelő ösztönzők megteremtése. Úgy a szolgáltatók, mint a kormányzati szervek és háztartások is az ösztönzőkre reagálnak. A nemzeti szakpolitikáknak kell felmérniük az új finanszírozási források bevonásának igényét, azonosítani az ilyen finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés akadályait és annak fő okait, majd olyan ágazati és finanszírozási szakpolitikákat alkotni, amelyek megfelelően ösztönzik azokat a viselkedésmódokat, amelyek teljesülése megoldást jelent a gondokra. Olyan eredményalapú szakpolitikák megalkotását kell ösztönözni, amelyek előmozdítják a hatékonyságot, a jó vezetést és más olyan minőségi javulásokat, amelyek új bevételi forrásokat aktivizálnak.

Fejlett kutatás

Az elemző munka és tudásalapú termékek ösztönzése a kiválasztott alágazatokban a kereskedelmi finanszírozás az összes szolgáltató számára elérhetővé tételének előmozdítására. Ahogy azt már korábban említettük, ez idáig a figyelem nagy része a WSS (vízellátás és szanitáció) alágazatra és különösképpen a nagy volumenű városi infrastruktúra-projektekre fordítódott. Szükség lenne további kutatásra és képzésre más területeken is, mint amilyen például a (1) finanszírozási lehetőségek mikrofinanszírozás, illetve szállító vagy beszállítói finanszírozás révén; (2) kötöttségek és potenciális struktúrák az öntözéssel és vízkészlet-gazdálkodással kapcsolatos beruházások finanszírozása tekintetében, illetve (3) devizaárfolyam-kockázattal, értékpapírosítással és építkezésfinanszírozással kapcsolatos kihívások.

Az alábbi táblázat összegzi a javasolt tevékenységeket, és részletesebben kifejti azokat azon szereplők vonatkozásában, amelyek az ajánlások végrehajtásában a leginkább érintettek. Az ajánlások együttesen felvázolják a vízügyi fenntartható fejlesztési célok és a kapcsolódó célkitűzések elérésének hiteles útját.

1-es táblázat. Ajánlások a vízügyi ágazat hatékonyságának és finanszírozásának javítására

Sorrendiség

Ezen ajánlásokat egymást követő módon, lépésenként kell végrehajtani, hogy fokozatosan segítsék elő az ágazat nagyobb pénzügyi fenntarthatóságát. A sorrend országonként és alágazatonként is eltérő lehet. Az ebben foglaltaknak fokozatosan kell megvalósulniuk, az egyes építőkockáknak a vízügyi szektor és más infrastrukturális ágazatok, valamint a tőkepiac fejlődésével összhangban kell a helyükre kerülniük. Az alábbi ábra egy indikatív útitervet vázol fel a WSS-alágazat vonatkozásában, feltüntetve az egyes különálló fázisokat, amelyek eredményeként pénzügyileg stabil szolgáltatásnyújtás válik lehetővé, miközben különböző finanszírozási források aktivizálódnak, ideértve a kereskedelmi piacokat. Az ábra illusztrálja, hogy hogyan alakul a folyamat, amelynek során a szolgáltatók egyre hitelképesebbek lesznek, és a támogató környezet fejlődik.

4. ábra. Javasolt finanszírozási útiterv a nem fenntartható status quo megváltoztatására a vízügyi fenntartható fejlődési célok elérése érdekében

Hivatkozások és felhasznált irodalom

AfDB (African Development Bank), Asian Development Bank, European Investment Bank, European Bank for Reconstruction and Development, Inter-American Development Bank, International Finance Corporation, and World Bank.

2015. Joint Report on Multilateral Development Banks’ Climate Finace 2015. Washington, DC. World Bank.

The Costs of Meeting the 2030 Sustainable Development Goal

Sanitation Program Technical Paper, World Bank, Washington, DC.

OECD (Organisation for Economic Co-operation and Development). 2011. Meeting the Challenge of Financing Water and Sanitation: Tools and Approaches. Paris: OECD.

http://dx.doi.org/10.1787/9789264120525-en.

Sadoff, C. W., J. W. Hall, D. Grey, J. C. J. H. Aerts, M. Ait-Kadi, C. Brown, A. Cox, S. Dadson, D. Garrick, J.

Kelman, P. McCornick, C. Ringler, M. Rosegrant, D. Whittington, and D. Wiberg. 2015. Securing

Water, Sustaining Growth: Report of the GWP/OECD Task Force on Water Security and Sustainable Growth. Oxford, UK: University of Oxford.

Winpenny, James. 2003. Financing Water for All: Report of the World Panel on Financing Water Infrastructure. Marseille, France: World Water Council.

http://www.worldwatercouncil.org/fileadmin/world_water_council/documents_old/Library/Publications_and_reports/CamdessusReport.pdf.

Winpenny, J., S. Trémolet, and R. Cardone. 2016. “Aid Flows to the Water Sector: Overview and Recommendations.”, Washington, DC. World Bank.

World Bank. 2016. High and Dry: Climate Change, Water, and the Economy. Washington, DC. World Bank. https://openknowledge.worldbank.org/handle/10986/23665.

[1] A Hivatalos Fejlesztési Támogatás (ODA) meghatározása szerint hivatalos szervek - – ideértve a központi és önkormányzatokat, valamint azok közreműködő szervezeteit - – által kedvezményes feltételek mellett nyújtott támogatások és hitelek. A hitelek akár akkor minősülnek kedvezményesnek az OECD/DAC meghatározása szkormányzatokat erint, ha teljesítik a kedvezményesség feltételeit, azaz hogy a nyújtott finanszírozás legalább 25%-os mértékben tartalmaz támogatási elemet, 10%-os diszkontrátával számolva.

[2] Az éghajlattal összefüggő nemzetközi finanszírozás (International Climate Finance) olyan finanszírozást takar, amelyet nemzetközi szervezetek biztosítanak fejlődő országoknak az éghajlat-változási hatásmérsékléssel és alkalmazkodással kapcsolatos tevékenységekre.