A VET cselekvési terve, az Akcióterv

2016. szeptember 21.

A Vízügyi Elnöki Testület háttere

A KIHÍVÁS

A víz összeköti a közegészségügyet, az élelmiszer-biztonságot, az élhető városokat, a mindenki számára nyújtott energiaszolgáltatást, a környezetminőséget és a klímapolitikát. A víz és a szanitáció szükséges az emberi méltósághoz és a gazdasági növekedéshez. Ahogy a Fenntartható Fejlődési Célok (SDG) is világossá teszik, a világnak változtatnia kell a vízgazdálkodással kapcsolatos hozzáállásán, és javítania kell a vízhez és a szanitációhoz kapcsolódó szolgáltatások minőségén.

A vízzel kapcsolatos nyomás egyre nő, sürgősen lépni kell. A gyorsan növekvő népesség, a növekedés egyre vízigényesebbé válása, a változó csapadékmennyiség és a szennyezés kombinációja sok területen azt eredményezi, hogy a víz az egyik legnagyobb kockázati tényező a mélyszegénység felszámolásában és a fenntartható fejlődésben. Az árvizek és szárazságok már most is hatalmas társadalmi és gazdasági terhet rónak a világra, és a klímaváltozással, a vízzel összefüggő szélsőséges jelenségek még súlyosabbá válnak. Ha a világ a jelenlegi úton halad tovább, az előrejelzések azt sejtetik, hogy 2030-ra a Földön 40%-kal kevesebb édesvíz lesz a szükségesnél. Az ilyen válságnak helyi, határokat átlépő és globális következményei lesznek a mai összekapcsolódó világban.

A TESTÜLET ÖSSZETÉTELE ÉS MANDÁTUMA

Az SDG-k elérése a kormányoktól, a társadalmaktól és a magánszférától is változást követel a vízhasználatban és a vízgazdálkodásban. E változás elősegítésére az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun és a Világbank-csoport elnöke, Jim Yong Kim összehívta a Vízügyi Elnöki Testületet (VET). A testület állam- és kormányfői szinten biztosítja azt az irányítást, amely szükséges egy átfogó, társadalmilag befogadó (inkluzív) és együttműködő módszer kidolgozásához, amivel javítani és kezelni lehet a vízkészlet-gazdálkodást, és javítani lehet a vízhez és a szanitációhoz kapcsolódó szolgáltatásokat.

A testület tagjai:

Ameenah Gurib, Mauritius elnöke (társelnök),

Enrique Peña Nieto, Mexikó elnöke (társelnök),

Malcolm Turnbull, Ausztrália miniszterelnöke,

Sheikh Hasina, Banglades miniszterelnöke,

Áder János, Magyarország köztársasági elnöke,

Hani Al-Mulki, Jordánia miniszterelnöke,

Mark Rutte, Hollandia miniszterelnöke,

Pedro Pablo Kuczynski Godard, Peru köztársasági elnöke,

Jacob Zuma, Dél-Afrika köztársasági elnöke,

Macky Sall, Szenegál köztársasági elnöke,

Emomali Rahmon, Tádzsikisztán köztársasági elnöke,

Han Szengszu, különleges tanácsadó, a Koreai Köztársaság volt miniszterelnöke.

 

A testület kétéves mandátuma alatti fő célkitűzésként azt jelölte meg, hogy biztosítsa mindenki számára a vízhez való hozzájutást, valamint a vízgazdálkodás és a szanitáció fenntarthatóságát (SDG 6), és hozzájáruljon a többi SDG megvalósításához, amelyek a vízforrások fejlesztésén és kezelésén alapulnak.

  • A hatékony cselekvés motiválása – azzal, hogy megváltoztatjuk a világ gondolkodását a vízzel kapcsolatban, és rávilágítunk azokra az elvekre, intézményekre és programokra, amelyek egy fenntarthatóbb útra segíthetik a világot, a VET hatékony lépésekre ösztönözheti a kormányokat, a civil társadalmat és a magánszférát.
  • A finanszírozás és a végrehajtás támogatása – a finanszírozási források mobilizálásával és a megfelelő célok kijelölésével, a beruházásbővítés, valamint az innováció és partnerségek ösztönzésével a VET hozzájárulhat a világ vízzel és víztisztítással kapcsolatos szolgáltatásainak fejlesztéséhez. Ez segít, hogy a társadalmak és gazdaságok fenntarthatóbbá és ellenállóbbá váljanak. 

Annak érdekében, hogy a hátralevő időben minél nagyobb hatást érjen el, a testület arra fog koncentrálni, hogy felkarolja és előremozdítsa a vizes SDG-khez kötődő és leginkább eredményorientált kezdeményezéseket. Mindezt úgy kell tenni, hogy a legkiszolgáltatottabbak és a perifériára szorult csoportok se maradjanak le.

Az Akcióterv

Az Akcióterv egy élő dokumentum, amelyet a testület működésének ideje alatt folyamatosan frissítünk. Az alább felsorolt akcióterületek együttesen azt az átfogó és integrált megközelítést jelképezik, amelyek segítenek a víz hozzáférhetőségének és fenntartható kezelésének, tisztításának biztosításában (SDG 6). Ezenfelül hozzájárul a többi SDG eléréséhez, amelyek a vízforrások fejlesztéséhez és gazdálkodásához kapcsolódnak.

Az akcióterületeket a kísérő grafika foglalja össze, amelyek együttesen egy összetett programot alkotnak. Minden akció szorosan összefügg a többivel, így számos konkrét akció átfedésben van, és egymást erősítik.

Az eddigi munkát az alábbi szempontok és alapelvek vezérelték:

  • Politikai támogatás az átfogó megközelítéshez – a világ vízzel kapcsolatos problémáinak jelentős részére már léteznek megoldások, de erős és koordinált politikai szándék kell az előrelépéshez.
  • Elkötelezettség a biztonságos tiszta vízhez és szanitációhoz való alapvető emberi jog érvényesítése mellett.
  • Átláthatóság és részvétel – minden érdeklődő szervezet egyenlő esélyeket kap a részvételre és a hozzájárulásra.
  • Autonómia – a szervezeteknek meg kell határozniuk, szervezniük és irányítaniuk a saját elkötelezettségüket a vállalt akciófeladatokhoz. A testület irányokat határoz meg, és támogatást nyújt.
  • Együttműködés – a testület és a létező szervezetek közti hatékony munkakapcsolat elengedhetetlen. Ez mind online, mind közvetlen kapcsolatot jelent a testülettel vagy a tanácsadóikkal.
  • Az érintett szervezetek bevonása rendszeres egyeztetések révén.

A javasolt 49 kezdeményezés az alábbi területek köré csoportosítható

I. Változások ösztönzése, partnerségépítés és nemzetközi együttműködés

KIHÍVÁSOK

A víz a fenntartható fejlődés és a mélyszegénység felszámolásának kulcsfontosságú tényezője. Létfontosságú az élelmiszer-biztonsághoz és a fenntartható mezőgazdasághoz, valamint az egészség, a higiéniás feltételek megteremtése, a nemi egyenjogúság, a fenntartható iparfejlesztés, turizmus és városiasodás szempontjából. A víz azonban – szárazság vagy árvíz formájában – az emberi életre és a nemzetbiztonságra is veszélyt is jelenthet. A víz központi szerepe az Agenda 2030-ban, illetve az SDG6-ban és más vizes célokban is megjelenik. A 2030-as Agenda arra szólítja fel az országokat, hogy valósítsák meg a gyakorlatban a vízhez és a szanitációhoz való hozzáférés emberi jogi alapelvét. Ugyanakkor ezen ambiciózus célok végrehajtása, nyomon követése és kiértékelése komoly kihívást jelent.

Nem megfelelő a vízzel kapcsolatos politikai tudatosság, az ismeretszint és a vezetői szerepvállalás, ami hátráltatja a globális fenntartható fejlődés megvalósítását. Központi szerepe ellenére a vízről gyakran megfeledkeznek, a költségvetési és jogszabályi viták során, az emberi erőforrások mobilizálásával kapcsolatos döntésekben mellékes témaként kezelik. A vízhez és a szanitációhoz való hozzáférésből eredő előnyök felsorolásánál gyakran kimarad a nőkre és a fejlődésre gyakorolt óriási hatás. Az ivóvíz és a szanitáció nem kapott elég figyelmet, és a cselekvés is elmaradt, s ez egyes országokban lassabb fejlődéshez, tartós szegénységhez és alacsony életminőséghez vezetett. Az országokon átnyúló folyórendszerek a világ lakosságának majdnem 40%-át látják el vízzel. A megfelelő határokon átnyúló együttműködések segítenek az országoknak optimalizálni az előnyöket, jobb tárolást, szabályozást és a vízforrások jobb elosztását eredményezik, ezzel kielégíthetik a jövő vízigényét, és alkalmazkodni tudnak a klimatikus sokkokhoz.

Globális szinten is útmutatást kell nyújtani a politikai célok kitűzéséhez, gyors cselekvések és akciók indításához az SDG6 és más vízzel kapcsolatos célok támogatására.   

A víz nemcsak részvételt és elkötelezettséget igényel a társadalom minden rétegétől, hanem holisztikus és társadalmilag inkluzív megközelítést is. Erős politikai iránymutatás szükséges ezért a „víztudatosság” kialakításához a politikai vezetők körében (pl. állam- és kormányfők), a gazdasági, tervezési, mezőgazdasági, energia-, egészségügyi minisztériumok és a kormányzat más területein, amelyek a vízre alapulnak (vagy arra hatással vannak), de nem látják szerepüket a vízgazdálkodásban, valamint más, kulcsfontosságú társadalmi, magán- vagy civil szervezetek, amelyek a cselekvést katalizálni tudják.

LEHETSÉGES KIEMELT LÉPÉSEK

1. A VET ösztönzi, hogy az ENSZ égisze alatt létesüljön egy kormányközi együttműködési fórum, amely támogatja a vízzel kapcsolatos SDG-k megvalósítását. Támogatja, hogy szülessen meg egy ENSZ-közgyűlési határozat a „Víz Évtizede a Fenntartható Fejlődésért” érdekében, valamint egy Nemzetközi (Tudományos) Vízügyi Testület létrehozásának előkészítése.

2. A VET támogatja és elősegíti – egyénileg és kollektív jelleggel – az Afrikai Unió víz világtalálkozója, s kis szigetországok víz világtalálkozója, az ENSZ vízről és katasztrófákról tartandó Speciális Ülése, az Ázsia és Csendes-óceán térségének víz világtalálkozója és más globális és regionális szintű tanácskozások létrejöttét, amelyek célja a tudatosság javítása és a csúcsszintű párbeszéd elősegítése.

3. A VET kezdeményezi és szorgalmazza a vízről alkotott közfelfogás átalakítását.

4. A VET ösztönzi, hogy mielőbb elkészüljenek az országos (vízgazdálkodási) programok, induljon el a végrehajtásuk nemzeti és regionális együttműködésben, és a közfelfogásban kerüljön a helyére a vízzel kapcsolatos kooperáció.

5. Pénzügyi alapok létrehozására, ill. hozzájárulásra ösztönzi a kulcsszereplőket.

6. Pártolja a kapacitásbővítést és a szakképzést, a legjobb gyakorlatok megosztását a vízágazat minden területén, szükség szerint más szektorokkal is együttműködve – és ha aktuális –, más érintett szektorok bevonásával.

7. Ösztönzik a deltavidékek fejlesztésével kapcsolatos ismeretek megosztását, valamint a deltatorkolati városok esetében a fenntartható fejlődés gyakorlati megvalósítását (Delta Koalíció).

8. Pártolják/elősegítik az olyan egyezményeket és eszközöket, amelyek a határon átnyúló vízügyi együttműködést szolgálják.

9. Kezdeményezi/elősegíti a vízügyi fejlesztési program fiatal vízügyi vezetőinek, a vízügy újabb generációjának aktív részvételét.

II. Reziliens gazdaságok és társadalmak, valamint katasztrófakockázat-kezelés (DRR)

KIHÍVÁSOK

A bővülő gazdaság szomjas gazdaság. A víz a fenntartható fejlődés szempontjából alapvető fontosságú, és nélkülözhetetlen a mélyszegénység felszámolása, az élelmiszer-biztonság, az energiabiztonság, az urbanizáció és az egészség Fenntartható Fejlődési Céljainak eléréséhez. A döntéshozók nehéz politikai döntésekkel szembesülnek, amikor a vizek különböző versengő ágazatok közötti allokációjáról kell határozniuk, ugyanakkor megőrizve a víz minőségét a jelen és a jövő generációk számára.

A vízhiány gazdaságra és társadalomra gyakorolt hatása növekedni fog. A klímaváltozás hatására a vízhiány súlyosbodik, különösen olyan országokban, ahol ez már most is jelentős gond, illetve új régiókban is meg fog jelenni. Gyakoribbá és súlyosabbá válnak az aszályok – gazdasági és társadalmi sokkhatásokkal párosulva –, hacsak ezeket meg nem előzi a megfelelő tervezés. A népességnövekedés és a robbanásszerű urbanizáció, valamint a mezőgazdaság növekvő vízigénye súlyosbítani fogja a vízhiányt, csakúgy, mint a vízallokáció és -használat kapcsán meghozott rossz döntések. Becslések szerint 2050-re a GDP 45%-a forog majd kockán vízhiány miatt. A vízhiány a migráció egyik fontos tényezője lehet, hozzájárulva ahhoz, hogy emberek elhagyják lakhelyüket, de a vízhiány felléphet vagy súlyosbodhat a migránsok érkezése miatt is. A víz és a szanitáció egyenlőtlen hozzáférése a nők és lányok számára növeli a halandóságot és csökkenti a termelékenységet.

A víz életet jelent, de veszélyt is. Az elmúlt évtizedben a vízzel kapcsolatos katasztrófák nemcsak gyakrabban következtek be, de hatásaikban is súlyosabbá váltak. A politikai, társadalmi és gazdasági felfordulás számos országban visszavetette a fenntartható fejlődést. A természeti katasztrófák miatt bekövetkezett globális gazdasági veszteségek elérik az évi 250-300 milliárd dollárt. A tengerszint-emelkedés a pusztítóbb dagályokkal megsokszorozhatja a viharok hatásait, amit tovább súlyosbítanak a városépítések miatti feltöltődések, a felszín alatti vizek kitermelése és az üledékesedés jellegének megváltoztatása.

Új megközelítésre van szükség a gazdaságfejlesztés és az infrastruktúra-beruházások tervezéséhez. Sok országban és térségben szükségessé válik új vízellátó infrastruktúra építése, de ennek a lehetőségei be fognak szűkülni, mert a készletek használata már most feszegeti a hidrológiai és ökológiai korlátokat, és a klímaváltozással ez romlani fog. A vízhiányhoz és aszályhoz való alkalmazkodóképesség javítása integráns része kell hogy legyen a gazdasági növekedés tervezésének. Innovatív megoldásokra lesz szükség, nemcsak az ellátási oldalról, hanem a vízfelhasználás oldaláról történő beavatkozásokkal is ki kell egészíteni a vízügyi infrastruktúra fejlesztésének hagyományos „fegyvertárát”. Új tervezési irányokra és beruházási stratégiák megállapítására van szükség, amivel így olyan infrastruktúrát lehet kiépíteni, amelynek révén az államok gazdasági érdekei összhangba kerülnek a jövőbeli körülményekkel, és ez az infrastruktúra hozzájárul ahhoz, hogy az értékláncok által összekötött globális világban szívós gazdaságok jöjjenek létre.

A vízzel kapcsolatos katasztrófák enyhítése elsődleges a fenntartható fejlődés eléréséhez. A vízzel kapcsolatos katasztrófák felforgatják az állampolgárok életét, elsöpörhetik sok év fejlesztésének eredményét, és politikai zavargásokhoz vezethetnek. A hosszú távú fejlesztési tervekkel együtt kell áttekinteni az ilyen kockázatok kezeléséhez szükséges megelőző eszközöket, és hatékony vészhelyzetkezelési mechanizmusokat kell kidolgozni. A vízzel kapcsolatos katasztrófák okozta károk elhárítására olyan megoldásokat, szakpolitikákat és eszközöket kell kidolgozni, amelyek összhangban vannak a fenntartható fejlődés alapelveivel.

LEHETSÉGES KIEMELT LÉPÉSEK

  1. A VET kezdeményezi (i) a klímaváltozással összefüggő vízbiztonsági kockázatok (vízhiány, túl sok víz, vízminőség) és lehetőségek felmérését a legsérülékenyebb országokban és régiókban, valamint (ii) a megaáradások és szárazságok kezelésének jó gyakorlatait, beleértve a vízzel kapcsolatos katasztrófakockázat-kezelésbe történő beruházások értékelését.
  2. Ösztönzi az ENSZ-et, hogy hozzon létre egy olyan fórumot, ahol az államok megoszthatják egymással tudásukat és jó gyakorlataikat a vízzel összefüggő kockázatkezelésről, melyeket aztán globálisan alkalmazható megoldásokká alakíthatnak.
  3. Ösztönzi az államokat és szervezeteket, hogy szakpolitikai reformok és új technológiák révén javítsák a vízfelhasználás hatékonyságát, ezzel reziliens gazdaságot (mezőgazdaság, energia, ipar), klímavédelmet és élhető településeket teremtve új technológiák és politikai reformok ösztönzésével. Egy pályázati felhívást intéz a nemzetközi közösséghez olyan innovatív megoldásokra, amelyekkel a vízhasználat hatékonyságát lehet növelni.
  4. Ösztönzi az egyetemi-kutatói közösségeket, hogy a legnagyobb mértékben használják föl a meglévő ismeretanyagot, és dolgozzanak ki olyan módszereket, amelyekkel jobban megérthetők a vízzel kapcsolatos katasztrófák hatásai, valamint segítsék a megelőzési és kockázatcsökkentési döntéshozatalt.
  5. Felszólít olyan beruházások végrehajtására, amelyek a veszélyeztetett közösségek vízbiztonságát és gazdaságuk ellenálló képességét növelik, különös figyelemmel az asszonyokra, lányokra és fogyatékkal élőkre az adott közösségben.

 

III. A vízhez és a szanitációhoz való általános hozzáférés

KIHÍVÁSOK

A vízhez és a szanitációhoz való hozzáférés alapvető emberi jog, ahogy abban az ENSZ államai korábban megegyeztek. A biztonságos és kiszámítható szolgáltatásokhoz való hozzáférés segít a betegségek megelőzésében, javítja az egészséget, csökkenti a vagyoni és a nemek közötti egyenlőtlenséget, növeli az oktatás eredményességét, és hozzájárul a nagyobb gazdasági termelékenységhez. A nem megfelelő vízellátási és szanitációs szolgáltatások évente negyedtrillió dollárnyi veszteséget okoznak a globális gazdaságnak.

A vízellátás és a szanitáció terén továbbra is meglévő hiányok komoly társadalmi és gazdasági következményekkel járnak. 2015-ben 1,8 milliárd embernek nincs hozzáférése biztonságos ivóvízhez, és 2,4 milliárd embernek elfogadható szanitációs létesítményekhez. Többségük vidéken, főleg a szubszaharai Afrikában és Dél-Ázsiában él. E régiókban a hozzáférés tekintetében jelentős a nemek közötti egyenlőtlenség is. A nők gyakran hosszú távolságokat gyalogolnak vízért, és nem jutnak az alapvető szanitációs feltételekhez. Főleg az urbanizáció gyors üteme miatt több mint 700 millió városlakó szintén nem fér hozzá szanitációhoz. A szanitációhoz való hozzáférés hiánya jelentős városi szennyvízproblémák forrása. A közegészségügyi problémák szoros összefüggésben állnak a széles körű szabadtéri székletürítéssel, ami szennyezi a vizeket, és olyan betegségek terjedését okozza, mint a kolera, hasmenés és vérhas. Naponta mintegy 2000 öt év alatti gyermek hal meg hasmenéses betegségekben, ezekből 1800 kapcsolódik az ivóvíz, a szanitáció vagy a higiéné hiányához. A legtávolabbi területeken élők, a legszegényebbek és a leginkább perifériára szorultak egyre inkább kiszorulnak a szolgáltatásokból.

A már kiépült ivóvíz-szolgáltatás is sokszor elégtelen és fenntarthatatlan, és sok esetben előfordul, hogy a vízfogyasztás nem biztonságos. A túlterhelt szolgáltatóknak gyakran nincs kapacitásuk vagy erőforrásuk e problémák orvoslására. A hatásos és masszív közműmodellek működtetéséhez olyan intézményi és szabályozói környezet kialakítására van szükség, amely meghagyja a szolgáltatók autonómiáját a helyes beruházási és működtetési döntések meghozatalában, miközben biztosítja elszámoltathatóságukat a szolgáltatási területükön lévő valamennyi jelenlegi és leendő végfelhasználó felé. Nem létezik mindenkire érvényes (egy kaptafára készült) közműmodell, hanem a helyi korlátok és kihívások jellegétől függően a lehetőségek széles köréből kell kiválasztani a legmegfelelőbbet (mint például a vízfelhasználói szövetségek, önkormányzati közművek, helyi közigazgatási szervek osztályai stb.). A gazdagabb országokban tapasztalható hozzáférési szint eléréséhez innovatív megközelítésekre van szükség, és nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szolgáltatásnyújtás intézményi fejlesztésére, valamint a nemek közötti egyenlőtlenségek csökkentésére.

LEHETSÉGES KIEMELT LÉPÉSEK

  1. Egy nemzetközi versenyfelhívást kezdeményez, amelyre innovatív megoldásokkal lehet jelentkezni. A pályázóknak arra kell vállalkozniuk, hogy tiszta ivóvizet és megfelelő szanitációs feltételeket biztosítsanak a „legtávolabbi falvakban” élő asszonyoknak és lányoknak (kibővíthető más kategóriákra is: menekülttábor, vidéki és városkörnyéki területek, mozgáskorlátozottak stb.).
  2. Tudatosságnövelő, oktatási kampányokat szorgalmaz társadalmi szervezetek, kormányzatok bevonásával vízminőség, szanitáció, nemek és egészség témakörben.
  3. A VET katalizátorszerepet vállal olyan megoldások, akciók elindításában, amelyek csökkentik a rossz vízminőség és az elégtelen szanitáció embereket fenyegető veszélyeit, beleértve azokat, amelyek visszafordítják a vizes ökoszisztémák romlását.
  4. Támogatja (és elkötelezi magát) a biztonságos és tiszta ivóvízhez és szanitációhoz való hozzáférés növelését, különösen az asszonyok és lányok számára.
  5. Támogatja a szennyvíz újrahasznosítását és az emberi fogyasztásnak megfelelő vízminőség biztosítását (öntözéssel vagy másképp).
  6. Ösztönzi a helyi közösségek részvételét az ivóvíz biztosításában és a szanitáció kezelésében.

IV. Fenntartható városok és települések

KIHÍVÁSOK

Városi és városkörnyéki fejlesztési kihívások. A városok a világ GDP-jének 70%-át állítják elő. Közülük sok szembesül súlyos és összefüggő problémákkal, pl. robbanásszerű népességnövekedéssel, erőforrások hiányával, leromlott környezettel és fokozódó „klímabizonytalansággal”.

Ha folytatódnak a jelenlegi trendek – és az elmúlt időszakban tapasztalt migrációs hullámok –, a városok lakossága 2050-re eléri a 6 milliárdot. Legtöbbjük nem megapoliszokban lakik majd, hanem azok szélein, vagy közepes méretű városokban, különösen Afrikában, amely a legnagyobb városi népességrobbanás előtt áll. A nők a jövőben is fokozottan ki lesznek téve az erőszak különböző formáinak, ami részben összefügg a hiányos víz- és szanitációs szolgáltatásokkal.

A vízellátás és a szanitáció kihívásai. Az MDG-knek köszönhetően a városokban a vízszolgáltatás jelentősen javult, de az alkalmazott megoldások gyakran fenntarthatatlanok. Az infrastruktúra és a szolgáltatások fejlesztése a vízhez és a szanitációhoz való alapvető emberi jog biztosítását kell hogy szolgálja, különösen a nyomortelepeken, ahol a szolgáltatások minősége és elérhetősége gyenge. A vízközművek gyakran nem rendelkeznek a szükséges emberi és anyagi erőforrásokkal és a politikai ráhatás lehetőségével, hogy a problémáikat megoldják. A szanitációhoz kapcsolódó MDG-k mérsékelt eredményessége nyomán növelni kell az erőfeszítéseket, hogy az ivóvízre, egészségügyre és környezetre vonatkozó SDG-k megvalósítását ne kockáztassuk. A szanitációt lehetőség szerint úgy kell megoldani, hogy a szennyvíz tisztítása után a vizet visszaforgassák, s a hulladékból nyersanyag váljék.

Klímasokkok. Az elkövetkező évtizedekben a szélsőséges időjárási események (aszályok, óriás viharok) próbára teszik a városi vízinfrastruktúrát, pusztítást és környezeti degradációt okozva. A legnagyobb városok, amelyek deltatorkolatok és tengerparti területek mentén találhatók, különösen ki vannak téve a szárazságnak, árvizeknek és szökőáraknak. Vízi infrastruktúrájuk tervezésekor a városoknak figyelembe kell venniük a sokkhatások gyakoriságának növekedését, intenzitásának erősödését, biztosítani kell, hogy az ilyen események által okozott károknak hagyományosan kitett területek megfelelően védettek legyenek, és hatékonyan használják vízforrásaikat.

Az integrált városi vízgazdálkodás. Széles körű egyetértés van azzal kapcsolatban, hogy az erőforrások bőségére alapozott, egymástól elkülönülő elemekből építkező és a vízgyűjtő-gazdálkodástól elkülönülő várostervezés nem alkalmas a gyorsan növekvő városok komplex fejlesztésére. A városi tervezés gyakran nem veszi figyelembe a biztonságos és mindenki számára biztosított hozzáférést a vízhez és a szanitációhoz. Még sincs elégséges elmozdulás olyan alternatív módszerek felé, amelyek integráltan kezelik a vízügyi és egyéb kihívásokat.

LEHETSÉGES KIEMELT LÉPÉSEK

  1. A VET kiáll olyan hatékony városi vízgazdálkodási modellek mellett, a Habitat 3 Új Városi Agendával összhangban, amelyek vízgyűjtő szinten (határokon átnyúlva is) terveznek, és integráltan kezelik a városfejlesztést, beleértve a zöld és szürke vizes infrastruktúra fejlesztését.
  2. Szorgalmazza a nemzetközi műszaki partnerségi együttműködéseket, amelyek városi módszerekkel kapcsolatos tapasztalatcserére irányulnak (pl. Urban Water Alliance, WOPs, Delta Coalition).
  3. Kezdeményezi, hogy foglalják egybe a vízzel és a békével/konfliktusokkal, valamint a migrációval és a nyomortelepekkel kapcsolatos meglévő kutatásokat és ajánlásokat.
  4. Kezdeményezi a már elindult jelentősebb városi vízügyi programok találkozóját, hogy össze lehessen hangolni és erősíteni a 21. századi városi vizes és klimatikus kihívások elleni fellépést.

V. Víz és környezet

KIHÍVÁSOK

A környezet számos kulcsfontosságú szolgáltatást nyújt. Egyebek mellett a vízellátást biztosítja, tárolja, szűri/tisztítja a vizet, védelmet nyújt árvizek ellen, és tompítja az aszályokat. Ezeknek a szolgáltatásoknak az alapja az egészséges környezet, amihez pedig alapfeltétel az elegendő vízmennyiség/vízminőség. Az emberi tevékenység okozta vízszennyezés miatt csökken a biodiverzitás, és romlik az ökoszisztémák egészséges működése. A víz egyes célokra alkalmatlanná válik, aminek egészségügyi és társadalmi-gazdasági hatásai vannak. A mezőgazdasági műtrágya- és vegyszerkimosódás, a kezeletlen szennyvíz kibocsátása és a vizek savasodása miatt nő az eutrofizáció veszélye. 

A szennyvíz tisztítása és a diffúz forrásokból származó szennyezés kezelése nem megfelelő. A rossz szennyvízkezelés, a tisztítatlan mezőgazdasági és ipari víz miatt a vízminőséget, az ökoszisztémákat és a biodiverzitást egyre nagyobb terhelés éri. Ezek a politikai akarat hiányából, a beruházások elmaradásából, a víz nem hatékony elosztásából, a földhasználat változásából, a népességnövekedésből fakadnak. A politikai döntéshozók nincsenek kellőképpen tudatában annak, hogy milyen szoros kapcsolat áll fönn a víz és a fejlesztés más területei között, mint az egészség, szegénység, a nemek közötti egyenlőtlenségek, környezeti degradáció és élelmiszer-biztonság. A fejlődő országokban a lakossági szennyvíz 90%-a kezeletlenül kerül vissza a természetbe. Ráadásul a hagyományos szennyvízkezelés főleg a szerves anyagokat célozza, de az újabb szennyezőket (gyógyszermaradványok, testápolási termékek, növényvédő szerek, ipari és háztartási vegyi anyagok stb.) ritkán ellenőrzik. Keveset tudunk e szennyezők hatásairól, pedig az emberre és a környezetre nézve is károsak lehetnek. Amiatt, hogy ezek főleg elszórtan jelentkeznek, a szabályozás és az ellenőrzés is komoly kihívás. Sok országnak nincsenek meg a szükséges szabályozó eszközei a csökkentésükhöz.

Számos vízválság gyökere a környezeti degradáció, ami például erdőirtás, mocsarak lecsapolása vagy szennyezés miatt következik be, és amit a klímaváltozás tovább súlyosbít. A vízválságok elkerülésére a környezeti állapot helyreállítása, illetve védelme – azaz a „természeti infrastruktúra” fenntartása és bővítése – lehet a legolcsóbb megoldás.

A környezeti rendszerek hanyatlófélben vannak, s ez drágítja a fejlesztéseket. Egy tanulmány szerint a környezeti szolgáltatások gyengüléséből fakadó gazdasági kár 2007–2011 között meghaladta a 4 billió USD-t. Az oltalom alatt álló területek fenntartására – összevetve azok gazdasági értékével – kevés befektetés jut. Szennyvízkezelésre is keveset fordítanak ahhoz képest, hogy a kezeletlen szennyvizek összgazdasági szinten mekkora károkat okoznak.

Az épített és természeti (a szürke és a zöld) infrastruktúra egyszerre alkalmazandó. Az épített infrastruktúra gyakran kulcseleme a vízszolgáltatások működésének, illetve a vízgazdálkodásnak, ugyanakkor, ha nem megfelelően tervezik meg, veszélyt jelenthet a természeti infrastruktúra állapotára. A beruházási források elosztásánál a természeti és az épített infrastruktúrára egyaránt gondolni kell, ezzel az épített infrastruktúra olcsóbbá és fenntarthatóbbá válik – például ha egy védmű környékét rekultiválják, akkor a hordaléklerakódás a tározókban csökken (és ezért kisebb tározók is elegendők).

A vizek és a környezet egészségi állapotáról túl kevés adat áll rendelkezésre. Ez megnehezíti az infrastruktúra kezelését vagy éppen különböző szolgáltatások és beruházási lehetőségek költség-haszon elemzését.

LEHETSÉGES KIEMELT LÉPÉSEK

  1. A VET bátorítsa (és támogassa) a szennyvíztisztítás fokozását a vízminőség megőrzése érdekében.
  2. Bátorítsa az alulról felfelé haladó, rendszerszintű tervezési folyamatot, amely segít az országoknak azonosítani a szükséges szürke és természetes (zöld) vízi infrastrukturális programokat. Ezek a költséghatékony és fenntartható beruházások képesek egyensúlyba hozni a fejlesztési célokat a környezeti és társadalmi prioritásokkal.
  3. Bátorítsa az olyan globális, általános, illetve alkalmazott kutatási programokat, amelyek a nagyobb vízbiztonságot oly módon érik el, hogy közben összekapcsolják az épített (szürke) infrastruktúra és a természetes rendszerek nyújtotta szolgáltatásokkal (zöld infrastruktúra).
  4. Támogasson akár országok vagy más szereplők által indított programokat és kutatásokat, amelyek segítenek megérteni és megvalósítani a fenntartható környezetet eredményező jobb vízelosztást (mint például a vizes élőhelyek helyreállítása, a biodiverzitás, a környezeti áramlások helyreállítása). Ez magában foglalja az újszerű, iránymutató (mintaprojekt jellegű) kezdeményezéseket is.

VI. Infrastruktúra és beruházások

KIHÍVÁSOK

Növekvő infrastrukturális kihívások. A vizes erőforrásokkal való gazdálkodáshoz és a vizes szolgáltatásokhoz szükséges infrastruktúra alapvető fontosságú. Mégis elégtelen a vizes infrastruktúrákba történő beruházás. Erre a fejlődés valamennyi szintéjén álló országból hozhatók példák. A nőknek és a világ legkiszolgáltatottabbjainak szükségük van ezekre az infrastrukturális beruházásokra. A társadalmi és gazdasági fejlődés szempontjából kiemelten fontos a víz több célra történő biztosítása, mert ez munkahelyeket teremt, és megalapozza a társadalmi és gazdasági jólétet. A növekvő éghajlati bizonytalanság korában nem fordítunk elég figyelmet a meglévő infrastruktúra fenntartására, és nem is hozzuk létre a növekvő, jövőbeli igények kielégítéséhez szükséges új infrastruktúrát. 

Hogyan állt elő ez a helyzet? A víz az infrastruktúra elhanyagolt ágazata: nem áll mögötte nagypolitikai támogatás. A vizes infrastruktúra költséges, hosszú tervezést és kivitelezést igényel. A vízdíjak gyakran túl alacsonyak ahhoz, hogy fedezni tudják a költségeket. Ez pedig nem vonzó az üzleti alapú finanszírozás számára.

Ezzel együtt új finanszírozási lehetőségek is megnyílóban vannak: a kölcsönök költségei történelmi mélyponton vannak. Az infrastrukturális beruházások érdekében tett globális, összehangolt erőfeszítés jelentős lökést adhatna a globális növekedésnek, különösen, ha azt olyan megközelítésekkel ötvözik, amelyek javítják a fenntartási és működtetési költségek megtérülését.

Óriási és növekvő költségek. A víz, a szanitáció és a higiénia a mainál háromszor nagyobb tőkeberuházást igényel. A vízellátás és a víztisztítás (a szennyvíztisztításban meglévő lemaradás pótlása), az árvízkezelés, öntözés, vízenergia stb. beruházási igénye hatalmas lesz. 2013–2030 között a vízi infrastruktúra globális költsége becslések szerint 11,7 trillió USD – évente átlagosan 650 milliárd USD.

A legtöbbet kell kihozni a beruházásokból. Az infrastrukturális tervezésnek már meg kell felelnie a klímaváltozás, a növekvő tervezési korlátozások, a szélsőséges vízjárások, az erőforrásokért való küzdelem nehézségei és az épített (szürke), valamint a természetes (zöld) környezet közti összhang fokozódó igényének. A projektek tervezésénél figyelembe kell venni az inkluzivitás és a nők helyzetének szempontjait is, ezzel javítva a fenntarthatóságot. Kellő mennyiségű befektetésre van szükség ahhoz, hogy csökkenjen a ráfordítások pénzügyi kockázata, és javuljon a befektetések hosszú távú hatékonysága.

LEHETSÉGES KIEMELT LÉPÉSEK

  1. Az országok vezetőinek biztatása, hogy kötelezzék el magukat nagyobb vízügyi infrastrukturális beruházások mellett.
  2. A VET felhívja a multilaterális fejlesztési bankokat és más finanszírozókat, hogy nagyobb mértékben tegyenek elérhetővé forrásokat inkluzív és a nők helyzetére figyelmet fordító programok előkészítésére, különösen a legkevésbé fejlett országokban, a tengerkapcsolat nélküli fejlődő országokban és a fejlődő szigetországokban, amelyekben a kockázatok nagyobbak, és amelyek eredendően sérülékenyek.
  3. A VET kezdeményezi a finanszírozási lehetőségek áttekintését, beleértve a vízügyi infrastruktúrát segítő innovatív mechanizmusokat. Az áttekintésnek tartalmaznia kell a finanszírozáshoz való hozzájutásban az országok előtt álló akadályokat is.
  4. Tekintettel a klímaváltozás és a vízbiztonsági kockázatok szoros összefüggésére, a VET felhívást intéz, hogy a klímafinanszírozásra szánt összegek – beleértve a Zöld Klímaalap eszközeit is – jelentősebb részét fordítsák reziliens vízügyi infrastruktúrákra és szolgáltatásokra.
  5. Újszerű és előremutató („világítótorony” jellegű) kezdeményezések révén a VET bátorítsa és toborozza a finanszírozható, az ellenálló képességet növelő és fenntartható vizes infrastrukturális projekteket. Ez tartalmazza i) az új tervezési folyamatokat, amelyek számolnak a bizonytalan környezettel ii) a költség-haszon elemzés átfogó alkalmazását, amely képes felmérni például a járulékos egészségügyi és a környezeti hasznot, iii) javítja a pénzügyi kivitelezhetőséget és iv) csökkenti a beruházási kockázatokat azáltal, hogy többet fordít a meglévő rendszerek fenntartására.

VII. Vízügyi kormányzás

KIHÍVÁSOK

A vízválságok gyakran vízkormányzási válságok. A technikai megoldások gyakran ismertek, ugyanakkor kihívást jelent, hogy az ismereteket lefordítsuk: „ki, mit, hogyan és milyen szinten csinál”. A megoldások működőképes intézmények nélkül nem lesznek fenntarthatóak. Például a fejlődő világban az új vízellátási projektek 30-50%-a tönkremegy 2-5 éven belül. Bár a vízgyűjtő kulcsfontosságú szint a vízgazdálkodásban, a világ vízgyűjtőinek 60%-án nincs nemzetközi vízkormányzási megállapodás.

A vízügyi kormányzás eredendően komplex. Több szektorból számos érdekelt fél vesz részt benne; a hidrológiai, illetve (a helyi és nemzeti) közigazgatási határok gyakran eltérőek; az adatok gyakran hiányosak; egy rendkívül tőkeigényes és monopol szektorról van szó jelentős piaci kudarc lehetőségével. A nők helyzetének figyelembevétele helyi és regionális szinten összességében gyenge volt eddig.

A vízkormányzás többszintű megközelítést kíván, és többféle hiányosságot is orvosolni kell (l. az OECD-keretrendszert):

  • Eltérő célok: ha összhangba hozzuk a célokat, az eltérő érdekeket és prioritásokat, akkor a megfelelő szinteken szinergiák hozhatók létre, és ez segíthet leküzdeni a közpolitikai fennakadásokat és az egyéni anyagi érdekek előtérbe kerülését.
  • Közpolitikai hiányosságok: szükség van arra, hogy a kormányzat egyes területein megküzdjünk a vízügypolitika intézményi és területi fragmentációjával, és hogy azonosítsuk a hatásos koordinációt elősegítő ösztönzőket.
  • A nők és a fogyatékkal élők helyzetének hiányosságai: az inkluzív és a nők helyzetére érzékeny koncepciók és beruházások elengedhetetlenek az SDG 6 és SDG 5 megvalósításához.
  • Közigazgatási hiányosságok: a közigazgatási és hidrológiai határok összeegyeztetése a vízkészlet-gazdálkodás és a vízszolgáltatás javítása érdekében.
  • Kapacitásbeli hiányosságok: biztosítandóak a megfelelő fizikai (infrastruktúra) és szellemi (szakértelem) kapacitások a központi és a nemzeti szint alatt egyaránt.
  • Információs hiányosságok: a döntéshozatalt segítő fizikai, társadalmi-gazdasági, pénzügyi és intézményi működést támogató adatokat elő kell állítani.
  • Finanszírozási hiányosságok: a különböző végrehajtó intézmények feladatai és a végrehajtáshoz szükséges források közötti összhang megteremtése.
  • Felelősségi hiányosságok: a felelősségi mechanizmusok javítása, inkluzív és átlátható döntéshozatali folyamat az érdekelt felek bevonásával és a fogyasztók védelmében.

Számos eszköz és megközelítés létezik, de politikai vezetésre van szükség.

Mivel a vízkormányzás a teljes társadalmat bevonó megközelítést igényli, valamint koordinált cselekvést helyi, nemzeti és gyakran nemzetközi szinteken, politikai vezetésre van szükség a vízkormányzási rendszerek kialakításához és gyakorlatba ültetéséhez.

LEHETSÉGES KIEMELT LÉPÉSEK

  1. A VET ösztönzi azon kulcselvek kidolgozását, amelyek hozzájárulnak az integrált vízkészlet-gazdálkodás tervezése jó gyakorlatainak bevetéséhez, beleértve a nemi egyenlőtlenségekre és a fogyatékkal élőkre vonatkozó elemzéseket, így megalapozva a vízallokációval és beruházásokkal kapcsolatos döntéseket.
  2. Bátorítja és előmozdítja az olyan egyezményeket és közpolitikai eszközöket, amelyek várhatóan segítik a vízkormányzást és a határon átnyúló vízgazdálkodást (mint az OECD vízkormányzási elvei).
  3. Ösztönzi az osztott vízkészletek valamennyi érdekeltjének konstruktív párbeszédét, beleértve a határon átnyúló vízkészletek ügyét is, és elősegíti a békés (vízzel kapcsolatos) együttműködést az országokon belül és országok között.
  4. Bátorítja a kutatást és elemzést, hogy jobban érthető legyen a víz szerepe a konfliktusokban, a tömeges migrációban és más társadalmi problémák esetében, ezzel segítve a tájékozottabb döntéshozatalt.

VIII. Vízügyi adatfeldolgozás

KIHÍVÁSOK

A jó vízkészlet-gazdálkodáshoz és -szolgáltatásokhoz jó minőségű adatok szükségesek. A hozzáférhető adatok a helyi, nemzeti és regionális szinteken mindenki számára világossá teszik a vízzel kapcsolatos kihívásokat, különösen a sebezhetőségeket, kölcsönös függőségeket és lehetőségeket.

A jó adat azt jelenti, hogy az adat a) releváns, b) jó minőségű, c) időszerű és d) az adatfelvétele folyamatos és e) megfelelően átfogó.

  • A vízzel kapcsolatos szolgáltatások mindegyike közvetlenül mérhető, beleértve a vízszolgáltatást, a szanitációt, az öntözést és a szennyvízkezelést is. Az adatgyűjtés mindazonáltal jelentős kihívásokat is jelent: kezdve a háztartási szintű mérés bevezetésétől a szivárgások mérésén át egészen a vízminőség decentralizált méréséig.
  • A vízkészletek nagyságát különösen nehéz megmérni, mivel azok lehetnek a felszínen, a felszín alatt, lehet talajnedvesség, lehet folyékony halmazállapotú, vízgőz, hó vagy jég.

Az elmúlt pár évtizedben gyors növekedés volt tapasztalható a műholdas mérésben, azonban a helyszíni vízkészletmérések globálisan csökkenőben vannak.

A mérés nehézségei miatt különösképp a felszín alatti vizekre vonatkozó adatok hiányoznak. A vízrendszerek több szinten történő becslésére ma is használnak globális hidrológiai modelleket, ezek azonban nagyban függnek az adatok minőségétől.

A földfelszíni megfigyelési technikákat már ma is nap mint nap használják a globális erdősültség mérésére – ezt a vízkészletméréseknek is utol kell érniük.

A nagy felbontású műholdas adatok és más elemzési módszerek kombinációja révén napi lebontású felvételeink lehetnének a vízfolyásokról. A vízminőség néhány vonatkozása szintén mérhető hasonló technológiai megoldásokkal.

A vízügyi mérési technikákat egységesíteni kell.

A standardizált adatokat könnyebb megosztani egymással, összehasonlíthatóak, és egyszerűsítik a nemzeti szintű és globális beruházásokat. Az SDG-k végrehajtásának monitoringfolyamata alapot kínál a standardizált vízügyi adatkezeléshez. Ennek keretéül szolgálhat az UN Water integrált monitoringfolyamata (GEMI).

LEHETSÉGES KIEMELT LÉPÉSEK

  1. A VET kezdeményezi egy erős politikai üzenet megfogalmazását a vízügyi adatok rendkívüli fontosságáról.
  2. Ösztönzi az UN Watert és más érdekelt feleket, hogy alakítsák ki az integrált és szabványosított mérőrendszert és alapindikátorokat, melyek lefedik a legfontosabb fizikai, gazdasági, környezeti és társadalmi szempontokat is. Ez lehetővé teszi a kormányok, a magánszektor és a civil társadalom számára, hogy felmérjék a kihívásaikat, megállapítsák a prioritásokat, és javuljon a végrehajtás.
  3. Ösztönzi az intézményeket és testületeket, hogy teremtsenek egyenlő feltételeket a földfelszíni adatokhoz való hozzáférésben az elemzéseknél és alkalmazásoknál.
  4. Olyan versenyfelhívást kezdeményez, amely innovatív módszerek révén javítja a vízzel kapcsolatos adatok gyűjtését, integrációját, kommunikációját és alkalmazását.
  5. Ösztönzi az érdekelt feleket a jobb kommunikáció kidolgozására, hogy a közvélemény és a politika számára érthetőbbé váljanak a vízzel kapcsolatos problémák. Ennek része lehet egy globális vízügyi atlasz elkészítése, és egy globális vízügyi oktatási kampány indítása.
  6. Ösztönzi a nemzetközi közösséget, hogy egységesített módon és folyamatos jelleggel gyűjtsék az adatokat a vízzel kapcsolatos katasztrófákról, ezáltal elősegítve olyan indikátorok kifejlesztését, amelyek segítik a kormányzati döntéshozatalt, és képesek mérni az előrelépést. 

IX. A víz értékének helyes megítélése

KIHÍVÁSOK

A víz mint közjószág, ki van téve mind a túlzott használat, mind a szennyezés kockázatának.

A víznek konkrét társadalmi, gazdasági és környezeti értéke van. A víz központi jelentőségű az emberi élet és méltóság szempontjából; az élelmiszer-termelés, a gyártás és más gazdasági tevékenységek során is használunk vizet; a környezetnek is szüksége van rá.

Ezt az értéket láthatóvá kell tenni. Minden alkalommal, amikor valaki használja vagy nem használja a vizet, implicite értéket tulajdonít neki. Ennek az értéknek az explicitté tétele segít, hogy a vízzel kapcsolatos döntéshozatal és a kompromisszumok megtalálása átláthatóbb módon és tájékozottabban történjen – a víz értékének megállapítása tisztázza az egyéni érdekeket, elősegíti a méltányosságot és a fenntarthatóságot. Az átláthatóságot az is elősegíti, ha elemezzük a férfiak, nők és perifériákon lévő csoportok igényeit a társadalomban.

Szükség van a fogalmi egyértelműségre és közös elvekre, hogy megoldhatók legyenek az elosztás, az értékelés, az árazás és a kereskedelem kapcsolódó és gyakran ellentmondásos ügyei.

  • A víz allokációja nélkülözhetetlen a különböző célú vízhasználat, a vízhasználók és a vízforrások közötti kompromisszumok kezeléséhez, különösen, ha a víz szűkösen áll rendelkezésre. A víz értékének megértése segít a víz hatásos, hatékony és méltányos allokációjában. Az elosztás történhet adminisztratív vagy árazási és piaci eszközökkel – általában a kettő kombinációjában.
  • A víz értékének megítélését a használata révén nyerhető társadalmi, gazdasági és környezeti hasznokra kell alapozni. A víz gazdaságilag értékesebb, ha számítógépek chipjeinek gyártására használják, mint ha egy szökőkútban folyik, és értékesebb, ha ivásra és a személyes higiéniára használják, mint ha a gyepet locsolják vele. A víz árazását a víz értékére kell építeni.
  • A víz árazása segít ösztönözni a víz megfontolt és hatékony használatát, a működési és fenntartási költségek megtérülését, és megállapítani a további vízügyi infrastrukturális beruházások és szolgáltatások költségeit és hasznait. A szennyezés árának megállapítása ösztönözheti a vízbe engedett szennyezők csökkentését és a szennyezés megszüntetését.
  • A vízhasználati juttatások vagy jogok kereskedelme lehetséges módszer arra, hogy föltárjuk a víz értékét a különböző használatok során, és ösztönzi, hogy önkéntes kereskedelem révén a vizet ott használják, ahol a legmagasabb gazdasági értéket képviseli. A kereskedelemre szánt teljes vízmennyiségnek ilyenkor felső korlátja van, és a társadalmi és környezeti célú használat ezen a kvótán kívül történik.

A vízkormányzás, az adatok és a víz értékének megítélése szorosan összefügg, és általában kölcsönösen erősíti egymást.

LEHETSÉGES KIEMELT LÉPÉSEK

  1. A VET ösztönzi a támogató szervezeteit, hogy a vízhez és a szanitációhoz fűződő alapvető jogra építve folytassanak kutatások és tényanyagok által alátámasztott , s az érintett szereplőket bevonó megbeszéléssorozatot, amely kialakítja a víz értékelésének alapelveit és új metodológiáját.
  2. A VET, figyelembe véve a javasolt alapelveket, egy új vízügyi narratívát kíván megfogalmazni. A víz értéke így beépül a jobb vízkormányzás és az SDG-folyamat végrehajtásába.
  3. A VET ösztönözni fogja a fejlesztésben tevékenykedő partnereket, hogy nyújtsanak támogatást azon országoknak, amelyek a víz értékét érvényre juttató politikát ill. intézményi képességeket alakítanak ki.
  4. A VET ösztönzi a víz értékének jobb megértését szolgáló esettanulmányokat, a nők helyzetének elemzését, kapacitásfejlesztéseket, eközben egyértelmű figyelmet fordítva a vízhez és a szanitációhoz való alapvető emberi jogra.
  5. A VET ösztönözni fogja egy többszereplős vezetői koalíció létrehozását, amelynek révén a VET mandátumának lejárta után is folytatódhat a víz értékelésével kapcsolatos globális gyakorlat javítása.

 

Az Akcióterv angolul letölthető:

https://sustainabledevelopment.un.org/HLPWater