Magyarország, a vízhatalom

A Kárpát-medence hidrogeológiai körülményeiből eredően Magyarország vízkészletei kiemelkedőek a térségen belül. Az ezeréves tapasztalatnak köszönhetően a vízgazdálkodásban kiemelkedő szakmai tudás gyűlt össze, és az ipar megfelel a legmagasabb kívánalmaknak is. Magyarország nemcsak kiváló minőségű ivóvízzel és fejlett vízi infrastruktúrával rendelkezik, hanem kiterjedt termálvízkészleteinek köszönhetően az ország egyben egy „gyógyító kert” is. 

Komoly hagyományok

A régió bőséges termálvízkészleteit már a több mint kétezer évvel ezelőtt Magyarországon élő kelták is ismerték. Az időszámításunk előtti 1. században a térségben letelepedő rómaiak kezdték el hasznosítani a tartományi fővárosban, Aquincumban természetesen feltörő termálforrásokat. A 16. és 17. században, a 150 évig tartó török hódoltság idején nagyon sok fürdő létesült, egy részük még mindig fürdőként funkcionál Budapesten.

Már a 12–13. században megjelentek a vízgazdálkodással kapcsolatos királyi törvények első elemei. Lassacskán kiépültek és megszülettek a vízzel kapcsolatos közös célokat betartatni hivatott különféle állami intézmények és szabályok, és mindez az elmúlt 200 évben egy integrált vízgazdálkodási rendszerré fejlődött. A két nagy folyó, a Duna és a Tisza, valamint mellékfolyóinak a szabályozása több mint 150 évvel ezelőtt kezdődött. Hasonlóképpen gazdag tapasztalat gyűlt össze az öntözéssel, a belföldi hajózással és a vízkészletekkel kapcsolatos területeken. Az első vízzel foglalkozó testület, a Sárvíz-szabályozó Társulat 1810-ben állt fel, a másodikat, a Tisza völgye Víztársulatot pedig 1846-ban alapították.

Kiemelkedő személy volt Vásárhelyi Pál (1795–1846), aki egyebek között a Duna szabályozására kidolgozta a Vaskapu terveit, illetve belekezdett a Tisza szabályozásába is. 1846-ra átfogó szabályozási koncepciót készített, amit Vásárhelyi Tisza-szabályozási tervként ismerünk.

Magyarország abban a Kárpát-medencében terül el, amely topográfiailag az európai táj egy különálló egysége, a Kárpátok által félkörben körbeölelve. Az ország kétharmada alföld (Magyarország területének 84 százaléka 200 méternél alacsonyabban fekszik), erős kontinentális befolyásoltsággal.

Forrás: A Kárpát-medence és Magyarország főbb hidrológiai jellemzői (Somlyódy, 2002)

Magyarországnak jelentős tapasztalata van a szélsőséges árvizek kezelésében, így fejlett eszközrendszerrel rendelkezik, s megfelelően képes kontrollálni azokat. Földrajzi elhelyezkedésénél fogva az ország egynegyede árvíznek kitett terület, ami egyedülálló Európában. 4200 kilométer hosszan árvízi töltések védenek 700 települést, 2,5 millió embert, kétezer ipari telepet és közvetetten a GDP mintegy 30 százalékát.

Vízkészletek

Magyarország – nemzetközi összehasonlításban – jelentős édesvízkészletekkel rendelkezik. Felszín alatti vizek elegendő mennyiségben állnak rendelkezésre országszerte; ez az ivóvízkészletek legjelentősebb forrása. 

A fajlagos felszíni vízkészletek kapacitása eléri az évi 11 000 m³-t, miközben az átlagos felszíni víz beáramlása évente 112 m³-re rúg. Összehasonlításképpen: Magyarország hozzájárulása a kiáramláshoz (évente 600 m³ kapacitás) a kontinensen a legkisebb.    

A rendelkezésre álló föld alatti vízkészletek becsült éves nagysága 2410 millió m³, ebből a porózus víztartó rétegek 1910 millió m³/évvel, a karsztvizek pedig 500 millióval veszik ki a részüket. Ezeken a forrásokon túl a kavicsteraszokon átfolyó folyók „meder által szűrt” vízzel látják el az országot.     

Kimagasló Magyarország geotermikus vízpotenciálja is: körülbelül 90 millió m³ termálvíz áll évente rendelkezésre, ennek a mennyiségnek a 44 százalékát energiatermelésre vagy szabadidős célokra hasznosítják. Körülbelül 1400 termálvízkút van az országban.

Jelenleg az összes vízkivétel évi 6000 millió m³-re tehető, ennek 75 százaléka hűtővízként hasznosul. A fennmaradó mennyiség mintegy 40 százalékát a lakosság használja, egynegyedét az ipar, a maradékot pedig a mezőgazdaság (öntözésre 15 százalék megy el, ami kiugróan alacsony érték, 5 százalékot a halastavak hasznosítanak, míg 15 százalék állattartási célokat szolgál). 

Csak Budapesten napi több mint 68 millió liter víz bugyog fel 118 forrásból és a furatokból. A gyógyfürdők városa fürdők elképesztő változatosságát vonultatja fel, kezdve a ragyogó Gellért fürdőtől az 1913-ban létesült óriási neobarokk Széchenyi fürdőn át egészen a fantasztikus benyomást keltő, 16. századból származó török eredetű, s az ottomán építészet jellegzetességeit máig őrző Rudas fürdőig.

A vízgazdálkodás főbb adatai

  • A vízfogyasztás körülbelül 50 százalékkal mérséklődött a nyolcvanas évek végéhez képest. A fogyasztás ma országos átlagban stabilan személyenként és naponta mintegy 100-110 liter. Miközben Budapesten az átlagos napi fogyasztás személyenként 150-160 liter és a nagyvárosokban 120-130 liter, a kis falvakban csak 50-70 liter.
  • A lakások 75 százaléka be van kötve a csatornarendszerbe.
  • Szakértői vélemények szerint hosszú távon nem várható jelentős változás a háztartások ivóvízfogyasztásában a jelenlegi évi 400 millió m³-hez képest. A közösségi és az ipari fogyasztás is a jelenlegi évi 170 millió m³-es szinten marad a régióban.
  • A nemzeti vízkészlet 90 százaléka a talajvízből és a folyóparti szűrésű kutakból ered.

Kiemelkedő személyiség a hidrodinamikai kutatásairól ismert Gruber József, aki jelentős eredményeket ért el a hidrodinamikai áramlások és géptervezések kutatásában. 1961 és 1964 között a Budapesti Műszaki Egyetem rektora volt. Róla nevezték el Budapest egyik legnagyobb víztározóját, a Gellért-hegyit. 

Ivóvíz: évezredek magyar vagyona

Az egész országban elegendő mennyiségben áll rendelkezésre a talajvíz (porózus víztartó rétegek, karsztvíz); ez az ivóvízkészletek legjelentősebb forrása. Minden egyes magyar településnek van vízműve; a lakosság 98 százaléka hozzáfér az ivóvízkészlethez, az otthonoknak durván a 94 százaléka csatlakozik rá a vízhálózatra. A lakosság fennmaradó része otthonának legfeljebb 150 méteres körzetében elér vízközüzemi szolgáltatást. Közegészségügyi szempontból a vízkészlet minősége Magyarországon megfelelő; általános vélemény szerint is „ténylegesen ízletes” a magyar csapvíz. Az igények hosszú távon is biztonságosan kielégíthetőek a meglévő forrásokból.

A vízművek által szolgáltatott víz minősége – mind vegyi, mind fizikai szempontból – megfelel az Európai Unió szigorú szabványainak. 2015-ig több mint 3,2 milliárd euró értékű beruházást hajtanak végre az ivóvíz minőségének javítása érdekében, elsősorban olyan területeken, ahol a természetes ásványianyag-tartalom miatt a víz kezelést igényel.

A fennálló hidrogeológiai körülmények következtében a geológiailag és fizikailag védett föld alatti vízkészletek óriási mennyisége tartalmaz Magyarországon oldott ásványi sókat, elemeket vagy gázokat (=ásványvíz). Jelenleg 120 kút és forrás ad elismerten természetes ásványvizet, közülük 40-50 olyan van, amelyből a kinyert vizet palackozzák és forgalmazzák. Az ásványvíz palackozása ma már a magyar élelmiszeripar egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata. Az elmúlt húsz évben dinamikusan nőtt az ásványvíz fogyasztása, az elmúlt évtized végére elérte a fejenkénti évi 100 litert, s azóta az éves növekedés 5-10 literre tehető. Az elmúlt években folyamatosan és stabilan bővült az ásványvíz exportja is.

Zöld és fenntartható növekedés: a geotermikus víz

Magyarország geotermikus jellemzői meglehetősen kedvezőek. Elegendő viszonylag közel fúrni a felszín alá ahhoz, hogy olyan hőmérsékletet találjunk, ami 1 fokkal meghaladja a világban szokásosat. Magyarország területének mintegy 80 százalékán lehetséges 30 ℃-ot meghaladó hőmérsékletű termálvizet kinyerni.

Becslések szerint a 455 ezer PJ kapacitást is meghaladja a rendelkezésre álló geotermikus energia. A magyarországi geotermikus rendszerek becslések szerint 694,2 MW összkapacitással rendelkeznek. A berendezéseket széleskörűen hasznosítják, kezdve a termények szárításától a zöldházak fűtésén át egészen a távfűtésig.

A víz a szabadidő szolgálatában: Magyarország, a gyógyító kert

Magyarországot és fővárosát, Budapestet a termálvizek, a wellness és a rekreáció első számú desztinációjaként tartják számon a nemzetközi idegenforgalmi kiadványok. A termálvizet ma már számos egészségügyi probléma kezelésére javasolják a stressztől az ízületi fájdalmakig, a nőgyógyászati panaszoktól kezdve a bőrbetegségekig. Egy időben mintegy 300 ezer embert képesek elszállásolni az ország számos termálfürdőjében s magas színvonalú gyógyfürdőjében. Hogy csak néhányat említsünk a legjelentősebb és legnépszerűbb üdülési és sportcélú ökoturisztikai helyszínek közül: Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó, Duna, Tisza és a Szigetköz.

Az ország csillogó koronájának talán a legfényesebb ékszere a közel 5 hektáron elterülő, vízililiomokkal teli Hévízi-tó. A Balaton északnyugati csücskében található tó meleg, lúgos, enyhén radioaktív vize gazdag káliumsókban, kénben és hidrogén-karbonátban. A forrás erőteljesen gyógyító hatást fejt ki egyebek között reumatikus megbetegedések, nőgyógyászati panaszok esetében, illetve jótékonyan ösztönzi az anyagcserét.

Forrás: a Nemzeti Külgazdasági Hivatal (Hungarian Investment and Trade Agency, HITA) kiadványa: „The Hungarian Water and Sanitation Industry in the 21st century”, 2013.

A brosúra teljes egészében itt tölthető le.