Magyarok a nemzetközi víziparban

Magyarország nemzetközi együttműködésének keretében mindig is kiemelten kezelte a fejlődő országok megsegítését komplex vízgépészeti megoldások tervezésével és megvalósításával. Magyarország és a magyar szakértők számos sikertörténettel büszkélkedhetnek, egyebek között azokkal a vízgazdálkodási, kútfúrási és öntözéses projektekkel, amelyek megoldást jelentettek egyes fejlődő országok számára az elmúlt években.

Vízgazdálkodási mestertervek

A korábbi Vízkészletgazdálkodási Központ (VIKOZ, később Vízgazdálkodási Intézet, VGI) 1975 és 1990 között mongol partnerével közösen készítette el Mongólia Vízgazdálkodási Mestertervét és a regionális mesterterveket a következő medencék számára: Mongol Nagy-tavak, Hovd, Zavkhan, Kerülen, Ongijn, Taats és Baidrag folyók. A mongol parlament nagyra értékelte a segítséget, amit „az évszázad projektjének” nevezett még sok-sok évvel azt követően is, hogy a magyar szakértők befejezték munkájukat. Ezzel a kiváló véleménnyel is összefüggően 2008-ban meghosszabbították a magyar–mongol vízgazdálkodási együttműködési megállapodást.

A magyar szakértők mesterterveket valósítottak meg Tanzániában, Nigériában és Marokkóban is, ahol tározóépítést is végeztek. Hasonlóképpen, szakértők magas rangú tanácsadóként szolgáltak Algériában és Kuvaitban. Magyar specialisták dolgoztak továbbá számos afrikai és ázsiai országban az ENSZ keretében működő Nemzetközi Élelmezésügyi Szervezet (FAO), a Meteorológiai Világszervezet (WMO) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megbízásából.

Kútfúrás

A magyar hidrológusok és mérnökök már 1980 előtt segítettek a mongol sztyeppén felmerült vízproblémák megoldásában. A magyar mérnökök és hidrológusok képezték ki a fiatal mongol szakértőket, akikkel azután szoros együttműködésben dolgoztak. 1970-re 225 új, 100-200 méter mély kutat fúrtak. A vízkutatással összefüggésben geofizikai kutatásokat végeztek 21 ezer km²-en. Az elmúlt évtizedben a versenyképes magyar technológia és know-how a kútfúrás területén mozdította elő a VIKUV sikereit Afrikában (Etiópia) és a közép-kelet-európai piacon. 

A kútfúrás egyik kiemelkedő személyisége Zsigmondy Vilmos volt (1820–1888), aki a 19. század második felében Budapesten (a Népligetben) fúrt kutat, amely akkor Európa második legnagyobb kútja volt. A 970 méter mély kút kapacitása 2200 liter/óra, 74 °C-os víz volt, ami akkor egyfajta szenzációt jelentett.

Öntözés

A múlt század hetvenes éveiben a magyar szakértők Vietnamban és Mongóliában nyújtottak segítséget és szereltek fel MA–200 típusú öntözőberendezéseket (Mongólia teljes területén 150 vízszivattyútelepet, Vietnamban pedig a Ba Vi öntözőrendszer keretében). Kiképezték a helyi lakosokat a felállított öntözőrendszerek szervizelésére és karbantartására is.

Marokkóban, a nemzetközi technikai és tudományos együttműködés keretében magyar szakértők részt vettek az öntözőrendszer kiépítésében (a Muluja folyón és a Rabat régióban). A múlt század nyolcvanas éveitől kezdődően a magyar szakértők (a VIZITERV-től és a MÉLYÉPTERV-től) vállaltak szerepet különféle öntözéses projektekben Algériában és Tunéziában (pálmaligetek öntözése), Jemenben (a Tihama- és a Taiz-projektben), Szudánban (a Djebel Marra-projektben) és Iránban (a Gorgan völgyében).

Az egyik legjelentősebb magyar szakértő ezen a területen Mosonyi Emil (1910–2009) volt. Hidraulikai mérnökként gátak és vízierőművek sora fűződik a nevéhez szerte a világban. Számos egyetem választotta meg tiszteletbeli professzorának amellett, hogy több külföldi akadémia tagságára is felkérték. Az új-zélandi Auckland Egyetem Mosonyi-díjat alapított a fenntartható vízierőművek fejlesztésében végzett munkája elismeréseképpen.

Forrás: a Nemzeti Külgazdasági Hivatal (Hungarian Investment and Trade Agency, HITA) kiadványa: „The Hungarian Water and Sanitation Industry in the 21st century”, 2013.

A brosúra teljes egészében itt tölthető le.