Víz és tudatosság
Környezeti problémák percepciója Magyarországon, különös tekintettel a vízzel kapcsolatos kihívásokra 

Budapest, 2013. február

A Forsense 2013 első negyedévében végzett felmérésében a magyar lakosság vízhez köthető problémák iránti érzékenységére, vízzel kapcsolatos tudatosságára fókuszált. A kutatás a globálistól a lokális felé haladva, a környezeti problémákat érintő négy kérdés segítségével járta körül a témakörét.

Az eredmények alapján elmondható, hogy a vízzel kapcsolatos problémák iránt globális, nemzeti és lokális szinten is fogékony a magyar társadalom. Mind a potenciális nemzetközi konfliktusforrásként fenyegető vízhiány (víz és béke), mind a víztisztaság (szanitáció) kérdése a jövőben várható környezeti kihívások között kiemelt helyen szereplő problémakör.

A vizsgálat összefüggései azt mutatják, hogy a vízzel kapcsolatos problémák, kihívások egyértelmű érzékelése mellett is egy-két ponton különbségek tapasztalhatók a különböző demográfiai csoportok attitűdje között. A nők problémaérzékenysége a hétköznapi veszélyek irányába sokkal kézzelfoghatóbb, míg a férfiak a globális, hír- vagy tudományos ismereteken alapuló kihívásokra reagálnak fogékonyabban. A lakóhely típusával, életkorral és végzettséggel, így az életvitellel és az életmóddal járó különbségek is további szegmenseket képeznek.

Globális természeti problémák

Az első kérdés fókuszába az elkövetkező 20 évben az emberiség számára kihívást jelentő természeti problémák kerültek. A megadott felsorolásból a válaszolók fontossági sorrendben választották ki az első három „kihívást”.

A legnagyobb természeti kihívásnak – vélhetően saját, hazai tapasztalatokból is kiindulva – a szélsőséges időjárási viszonyokat tartják a legtöbben. Minden második kérdezett említette ezt a problémát, ráadásul minden negyedik válaszoló első helyen. A jelenség a globális felmelegedés témaköréhez (is) kapcsolódik, így említést érdemel az ehhez elméletileg „hasonló” hátterű természeti katasztrófák problémája, amit a kérdezettek több mint harmada nevezett meg az emberiségre veszélyt jelentő jelenségként. Szintén magas volt a termőföld területének csökkenése miatt aggódók aránya. Ugyanakkor, ha az összes lehetőségre adott válaszok gyakoriságát nézzük, látható, hogy bár a kérdés az emberiséget érintő problémára vonatkozott, a kérdezettek zöme saját lokális tapasztalataira és félelmeire alapozva válaszolt. Ezért természetesen a tenger vízszintjének emelkedését, illetve az állat- és növényfajok kipusztulását jóval kevesebben említették.

A település típusa szerint a lista elején álló problémák tekintetében kevés különbséget regisztrált a vizsgálat, vagyis a kérdezettek nagyjából hasonló válaszokat adtak attól függetlenül, hogy milyen településen élnek. Ami mégis feltűnik, hogy a nagyvárosokban élők inkább a természetes környezet visszaszorulását, ugyanakkor a falun élők inkább a természeti katasztrófákat, illetve az állat- és növényfajok kipusztulását tartják nagyobb problémának.

Három olyan tényező volt, ahol az iskolázottság egyértelműen együtt járt a vélemények változásával. Az egyik a természeti katasztrófák szerepe: minél iskolázottabb valaki, annál kisebb eséllyel gondolja, hogy ezek a következő 20 évben nagy problémákat jelentenek az emberiség egésze számára. Ehhez hasonló jelenséget figyelhetünk meg az állat- és növényfajok kipusztulása kapcsán, amit az alacsonyabb végzettségűek tartanak nagyobb fenyegetésnek. Ugyanakkor – bár az egyes csoportok közötti vélemények között nincs igazán számottevő különbség – a természetes környezet visszaszorulását az iskolázottabbak tartják nagyobb veszélynek (ami valószínűleg a kvalifikáltabb válaszadók városiasságával, illetve „posztmodern” környezettudatosságával van összefüggésben).

Az egyes életkori csoportok különböznek ugyan több kérdés megítélésében, de a fentihez hasonló, tendenciaszerű véleménykülönbség nem tapasztalható. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a 40–59 éves korosztályban volt a legalacsonyabb a nem válaszolók aránya.

A nők és a férfiak élővilághoz való eltérő viszonyulását válaszaik is plasztikusan mutatják. A férfiak többen tartják fenyegető problémának a természetes környezet visszaszorulását (+7%), illetve a tengerek vízszintjének emelkedését (+8%). A nők érzékenyebbek a mindennapokat közvetlenebbül fenyegető problémákra, így körükben gyakoribb válasz volt a szélsőséges éghajlati viszonyok miatti aggódás (+12%), illetve az ehhez hasonló, természeti katasztrófáktól való félelem (+12%).

Az emberiség előtt álló legjelentősebb gazdasági-társadalmi kihívások

A második kérdésben a következő 20 évben legnagyobb kihívást jelentő, az emberi civilizációt érintő gazdasági-környezeti problémákra fókuszált a vizsgálat.

Jelezve a vizsgált témakörrel kapcsolatos tájékozottságot, a legtöbben, közel minden második megkérdezett, az emberi fogyasztásra alkalmas víz hiányát tartotta a várhatóan legnagyobb problémának, és minden ötödik ember szerint ez az első számú kihívás. A megkérdezettek egyharmada a környezet- és levegőszennyezést is említette, míg a többi hét problémakör említési gyakorisága folyamatosan csökkent. A grafikon plasztikusan mutatja, hogy a vízhiány problémája milyen markánsan emelkedik ki a többi közül. Magyarország geopolitikai helyzetének, háborús övezetektől való távolságának köszönhetően a lista végén is láthatunk egy jelentősebb törést, a háborús konfliktusokat kevesen említették veszélyforrásként. Szembetűnő még a túlnépesedés kérdéséhez való viszonyulás, melynek ugyan kevésbé jelentős az említési gyakorisága, viszont sokan első számú problémaként nevezték meg.

A különböző településeken élők körében nem látunk jelentős eltérést a globális vízhiánytól tartók arányaiban, ami mind a négy csoportban egységesen magas.

A fővárosban élők között a többi településhez képest magasabb a pénzügyi összeomlástól tartók aránya (35%, ami 8%-kal magasabb az összes megkérdezetthez képest); a falun élők magasabb arányban félnek a harmadik világ lakosságának tömeges vándorlásától +7%), illetve szintén a falvakban élők körében magasabb a vírusveszélytől tartók aránya (+5%).

Két olyan problémakör volt, amely esetében összefüggést láthatunk a válaszok iránya és az iskolázottság között. Az élelmiszerhiányt annál kevésbé gondolja valaki súlyos kihívásnak, minél iskolázottabb: a nyolc osztályt végzettek körében így 44% az említések aránya, míg a diplomásoknál már csak 25%. Még szembetűnőbb a tendencia a járványok, vírusok esetében, a legalacsonyabb végzettségűek 37%-a említette ezt fenyegető problémaként, míg a diplomásoknak csak 13%-a.

Az egyes életkori csoportok kapcsán ugyanaz mondható el, mint az első kérdésnél: különbözően ítélnek meg ugyan több kérdést is, de a fentihez hasonló, tendenciaszerű véleménykülönbségek nincsenek.

A legjelentősebb különbség ezúttal is a férfiak és a nők között van. A férfiak körében a harmadik világ lakosságának tömeges vándorlásától (a nőkhöz képest +15%), illetve a túlnépesedéstől (+10%) tartanak sokan. A nők között a férfiakhoz képest sokkal többen említették problémaként a környezet- és levegőszennyezést (+11%), illetve a betegségek, járványok, vírusok kérdését (+12%).

Háborús helyzetet okozó problémák

A harmadik kérdés fókuszában a vizsgált környezeti kihívások mint potenciális konfliktusforrások álltak.

Három említés alapján a kérdezettek közel kétharmada szerint a vízhiány okozhat a közeljövőben konfliktust és/vagy háborút a különböző országok között. Az energiahordozók lelőhelyeinek kimerülését összességében a kérdezettek 60%-a említette, igaz, első helyen ezt a problémát mondták a legtöbben. Az utóbbi opció magas említési aránya nem meglepő, hiszen az emelkedő energiaárak napi szintű érzékelése mellett a komoly politikai és háborús konfliktusokról is rendszeresen hallanak az emberek. A vízhiánnyal kapcsolatban várható konfliktusok ilyen határozott érzékelése azonban mindenképp figyelemre méltó, még akkor is, ha az ismeretterjesztő csatornák programjaiban, illetve néhány tematikus portálon kiemelt szerepet kap a probléma.

Egy következő vizsgálat során érdemes lesz kitérni arra, hogy a problematika ilyen intenzív társadalmi percepciója és a napi vízhasználattal kapcsolatos tudatosság milyen összefüggéseket mutat, és hogy ebből kiindulva a tájékoztatás mely formáit érdemes alkalmazni a tudatosság növelése érdekében.

Az egyes szociodemográfiai csoportok vélekedése között ezúttal a korábbinál is kisebb eltérés van. Minden problémaforrás esetén van egy, legfeljebb két társadalmi csoport, ahol valamelyest többen vannak, akik az adott problémát komoly kihívásnak tartják. A vízhiány esetében ilyenek a felsőfokú végzettségűek, az alapvető energiahordozók kapcsán a fiatalok, az élelmiszerhiány potenciálisan háborút kirobbantó hatásától a faluban élők és legfeljebb nyolc osztályt végzettek tartanak leginkább, a termőföld hiányát az idősek jelölték meg nagy számban, az ásványkincs-lelőhelyek kiapadását pedig a fővárosban élők.

Magyarország vízzel kapcsolatos problémái

Utolsó kérdéskörként a Magyarország szempontjából releváns vízzel kapcsolatos problémákat vette sorra a kutatás.

Az első helyen történő említések rendkívül magas száma és a három választás alapján készült összesítés adatai alapján is kiemelkedően nagy veszélyforrásnak tekintik az emberek Magyarország vizeinek elszennyeződését. A hat válaszlehetőség közül ezt jelölte meg első helyen a kérdezettek több mint harmada, összességében említette a kérdezettek kétharmada. Ebben minden bizonnyal közrejátszik a szennyezés által érintett területeken lakók személyes percepciója, illetve az, hogy az év első napjaiban a média nagy felületen foglalkozott az arzénmentesítés problémájával.

A vízkészlet apadását, az árvizeket, az elsivatagosodást és elmocsarasodást közel azonos mértékben (35-40% között) tartják kihívásnak a kérdezettek. A szomszédos országok túlfogyasztásából eredő folyóelapadást ennél jóval kevesebben (14%) érzékelik súlyos kihívásnak.

A lakóhely szerinti bontásban a falun élők válaszai figyelemre méltóak: több problémát is magasabb arányban jelöltek meg, mint az összes megkérdezett; a vizek elszennyeződését több mint 70%-uk tartja jelentős problémának, ahogy az elsivatagosodás és a talaj alatti vízkészletek elapadásának említési gyakorisága is náluk a legmagasabb. Az arányok nem meglepőek, a fent említett személyes érintettség miatt vidéken (egyes vidékeken) intenzívebb a vízzel kapcsolatos problémák érzékelése.

Hasonló, az átlaghoz képest jóval nagyobb aránnyal csak egy esetben találkozunk: a fővárosban élők harmada tart az országon átfolyó vizek elapadásától, míg az összes megkérdezett között arányuk csak 25% volt.

Egyetlen esetben látunk összefüggést az iskolázottság változása és egy probléma jelentőségének kiemelése között: a tavak elmocsarasodását, kiszáradását a diplomások látják leginkább problematikusnak (44%), ez az arány folyamatosan csökken, a legalacsonyabb végzettségűek esetében már csupán 30 százalék.

A férfiak és nők között két kérdéssel kapcsolatban tapasztalható nagyobb eltérés. A vizek elszennyeződését nagyobb mértékben érzékelik problémának a nők, 10%-kal többen tartják ugyanis ezt problémának mint a férfiak (72-62%). A másik esetben még jelentősebb a különbség, a belvizeket jóval problémásabb kérdésnek ítélik meg a nők (46-31%).

A problémakörrel kapcsolatos tudás mélyítéséhez és a részletesebb szegmentációhoz a legfontosabbnak tartott témák és irányok fókuszáltabb vizsgálata során lesz majd lehetőség.

Módszertan

A Forsense kérdőíves közvélemény-kutatást végzett 2013. január 24. és február 3. között, melynek során 1000 véletlenszerűen kiválasztott felnőtt korú személyt kérdeztünk meg CATI-módszerrel. A mintavétel alapjául a telefon-előfizetőket tartalmazó adatbázis szolgált, a válaszadók meghatározása többszempontú rétegzett véletlen kiválasztással történt, a mintavételből fakadó hibák cellamátrixos súlyozás segítségével lettek korrigálva. A minta összetétele a legfontosabb szociodemográfiai tényezők szerint (nem, kor, lakóhely településtípusa) megfelel a felnőtt magyar lakosság arányainak. Az itt közölt adatok nagy valószínűséggel legfeljebb plusz-mínusz 3,1 százalékponttal térhetnek el attól az eredménytől, amit az ország összes felnőtt lakosának megkérdezésével kaptunk volna.