A karapancsai szivattyútelep

Az 1904-es építésű karapancsai szivattyútelep a magyar technikatörténet egyik remeke, a térség legjelentősebb belvízrendezési műve. A telep ma is az ország egyik legnagyobb üzemórában működő vízügyi létesítménye.

Ahogy sok más vízjárta terület, az Alföld déli része is ritkán lakott, mezőgazdasági kultúra nélküli terület volt a 18. században. Ahogy a Dél-Alföldön nőtt a lakosság száma, úgy volt egyre több művelhető területre szükség. Vízelvezető árkok, védtöltések, csatornák létesültek, a Mohács-sziget vízviszonyai megváltoztak.

A mély fekvésű térség fölösleges belvizeinek elvezetése már természetes úton nem, csak átemeléssel, szivattyúzással volt megoldható. Ezért épült és lett a térség legjelentősebb belvízrendezési műve a karapancsai szivattyútelep, melyet 1904-ben építettek Hercegszántó határában.

A szivattyútelep a Mohácsi-sziget fölösleges belvizét emelte át a Baja-Bezdáni tápcsatornába. Az épületek maguk is a tájba illő építészet remekei. A gépi berendezést, a 2 db szívógázmotorral hajtott turbinalapátos szivattyút az Európa-szerte elismert magyar GANZ és Társa Gépgyár szállította. Különlegessége volt, hogy a működéséhez szükséges gázt fafűtéssel állították elő, ezt persze később elektromossá tették. A gépek üzemeltetéséhez szükséges segédberendezések működtetése a magyar mérnökök tudását fémjelző Bánki–Csonka-féle motorral meghajtott transzmissziós tengellyel történt. A laza talajra épített gépház süllyedését cementhabarcs-besajtolással akadályozták meg, a szivattyúk teljesítményét pedig megnövelték 5,7 m3/s-ra.

A 20. század hajnalán létesített telep a kor magas fokú technikai tudását összpontosítja, amit különösen alátámaszt az a tény, hogy a gépek még a mai napig működőképesek. A szivattyútelep látogatható, az érdeklődők akár működés közben is megtekinthetik ezeket az ipartörténeti műremekeket.

Forrás: Nemzeti Környezetügyi Intézet, Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum.