A Balaton nyári és téli arca

A „magyar tenger” Közép-Európa legnagyobb tavaként és Magyarország egyik legfontosabb természeti kincseként minden évszakban fantasztikus időtöltést kínál. A lenyűgöző szépségű és hangulatú tó nemcsak nyáron, de télen is rengeteg felejthetetlen élmény helyszíne, ahol nemcsak a fürdőélet és a nyaralókultúra virágzik, de e csodálatos táj egyúttal a művészet kimeríthetetlen inspirációs forrása is.

A „magyar tenger” elnevezés először Pálóczi Horváth Ádám, első balatoni költő műveiben jelent meg, az 1788 és 1793 között írt Hol-mi című három kötetének számos versében fel-felbukkan a Balaton, tengerként aposztrofálva. A balatoni nyaralók is akkor kezdték felfedezni a déli part síkabb, homokos részeit, és elkezdték a „mi tengerpartunk”-ként emlegetni. Mára minden magyar számára ismerősen cseng a magyar tenger megnevezés, ami mi más is lenne, mint a Balaton, amelynek említésére szinte mindenkinek eszébe jut legalább egy-két kedves, régi emlék.

A nyári Balaton

A Balatonon a napos órák száma évente átlagosan 2000 körül mozog – épp úgy, mint a francia Riviérán –, a napfény pedig különösen kellemes éghajlati adottságokkal párosul. A Balaton élővilága is lenyűgöző, Magyarország első tájvédelmi körzetét, a Tihanyi Tájvédelmi Körzetet 1952-ben itt hozták létre.

A Balatont és környékét mindig is pezsgő élet jellemezte. A fürdőkultúra és a vendégforgalom a 18. században kezdődött, alapjául kezdetben nem a tó vize szolgált, hanem a parton fakadó szénsavas források. Jelentős növekedése a 19–20. század fordulója után, majd pedig a második világháborút követően volt tapasztalható. Az idők során számos magyar történelmi személyiség és művész inspirálódott a partjainál, a 19. század elején, a reformkorban – az ország történetének egyik legsikeresebb korszakában – a Balaton lett a társadalmi élet középpontja. Meghatározó személyiségek, mint Kossuth Lajos, Széchenyi István, Wesselényi Miklós és Deák Ferenc is gyakorta megfordultak a környéken, de vendége volt a tájnak a magyar irodalom számos nagy alkotója is, mint például Kazinczy Ferenc, Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály és Vörösmarty Mihály is. Elsősorban Balatonfüredet keresték fel, amely az első fontos fürdőhely lett. Sokan a letelepedés mellett is döntöttek, ahogy a magyar romantikus irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotója, Jókai Mór is Füreden vett villát. A Balatonon sorra épültek ki a további üdülőhelyek, a tó megközelíthetőségének pedig óriási lendületet adott a Budapest–Nagykanizsa-vasútvonal megépülése 1861-ben, majd a 20. századra az autóutak kiépülése ehhez még inkább hozzájárult. A Balaton a mai napig közkedvelt úti cél, ez a térség rendelkezik a legjelentősebb vonzerővel Magyarországon, amely önmagában a turisztikai bevételek 22%-át adja.

A Balaton számos meghatározó jelentőségű eseménynek is a tanúja lehetett, a legnagyobb magyar tóhoz kötődik például a világhíres magyar úszósport megteremtése is. Szekrényessy Kálmán (1846–1923), ahogy budapesti emléktáblája is tanúsítja, az „úszás apostola” volt, személyében több magyar sportág meghonosítóját, a magyar sportirodalom megteremtőjét és az első Balaton-átúszót tisztelhetjük. Nem mellesleg neki köszönhetjük a „kerékpár” és a „görkorcsolya” szavunkat is. A magyar úszósport egészen pontosan 1880. augusztus 29-én született, amikor Szekrényessy 6 óra 40 perc alatt átúszta a Siófok–Balatonfüred közötti 14 km-es távot. Teljesítménye bámulatosnak számított korában, mellyel nemcsak hatalmas hazai és nemzetközi elismerést váltott ki, hanem az úszást is divatba hozta Magyarországon. Az új sportág sikerét mutatja, hogy már a következő évben megrendezték az első hazai nemzetközi úszóversenyt a Duna Vác és Pest közötti szakaszán. Szekrényessy teljesítményét jól fémjelzi, hogy az átúszást utána 16 évig senki sem tudta megismételni, miközben ő még négyszer véghezvitte ugyanezt a bravúrt. Hogy az átúszás népszerűségét és a résztvevők számát növeljék, a távot később fokozatosan csökkentették. A Balaton-átúszás ma már tömegeket megmozgató népszerű eseménnyé lett, amelyet minden évben megrendeznek a Révfülöp és Balatonboglár közötti 5200 méteres szakaszon. Ezt a távot a mai résztvevők átlagosan 3 óra alatt teljesítik.

A Balatoni hajózás történetének első fontos mozzanata a vitorlás hajók megjelenése volt, amelyek közül az elsőket a 18. század végén a Festetics magyar nemesi család készítette. Hajóik közül a legnagyobb a Főnix volt, amely 1797. július 15-én került vízre. A feljegyzések szerint a vitorlás 16 öl hosszú, 3 öl széles és 16 evezős volt. Különlegesség volt, hogy nemcsak teherszállításra, de személyszállításra is használták, sőt ünnepségeket, vendégségeket is tartottak a fedélzetén. A szervezett személyhajózásban a nagy áttörést azonban a gróf Széchenyi István kezdeményezésére létrejött Balatoni Gőzhajózási Társulat és 1846. szeptember 21-én a tó első lapátkerekes hajója, a Kisfaludy gőzhajó hozta el. A személyhajózás ezután fellendült, 1910-ben már négy gőzhajó vitte az utasokat.

Szekrényessy úszó-, kajak- és vitorlásversenyt is rendszeresen szervezett a magyar tengerre, ezek a versenyek pedig évről évre egyre népszerűbbek lettek, 1933-ban már vitorlás–Európa-bajnokságot is rendeztek a tavon. A Balaton lett a helyszíne a legnagyobb hagyománnyal rendelkező nívós vitorlásversenynek is, a Kékszalagnak, amelynek első bajnokságát 1934-ben rendezték. A látványos tókerülő verseny útvonala 160 km hosszú, és a Balatonfüred–Balatonkenese–Tihany–Keszthely–Balatonfüred útvonalon halad végig. Minden évben hatalmas érdeklődés kíséri, bár az első megmérettetésen még csak huszonegy hajó állt rajthoz, manapság már igazán lenyűgöző a látványa a több mint félezer vitorlásnak, ahogy a győzelemért küzdenek többezres legénységgel a fedélzeten. A verseny legendás rekordidejét 1955-ben teljesítette Németh István, aki 10 óra 40 perc alatt tette meg a távot Nemere II nevű vitorlásával. Ezt a fantasztikus rekordot csak 57 évvel később, 2012-ben sikerült megdöntenie a Józsa Márton kormányozta Fifty-Fifty nevű kétárbocos katamaránnak, amely 6 percet faragott a parádés csúcsidőn, és 10 óra 34 perc alatt ért célba. A verseny történetének legsikeresebb kormányosa Litkey Farkas, aki 2001 és 2009 között megszakítás nélkül tíz alkalommal is győzni tudott.

További érdekesség a legnagyobb magyar tóval kapcsolatban, hogy Magyarországon van még egy Balaton, Heves megyében ugyanígy neveznek egy kis községet, sőt, az USA Minnesota államában is így hívnak egy települést. A Balatonról kapta a nevét egy első világháborúban harcolt torpedóromboló, egy 1979-ben alakult magyar könnyűzenei együttes, egy magyar törpeautó és egy Farkas Bertalan űrrepülésére kifejlesztett orvosi műszer is, de találni 2242 Balaton elnevezésű kisbolygót is. A Balatonhoz kötődik még egy világhírű, fenntartható fejlődéssel foglalkozó nemzetközi kutatócsoport is, a Balaton Group, amelyet 1982-ben Csopakon alapított Dennis és Donella Meadows. Ők – Jørgen Randersszel egyetemben – voltak a szerzői a nagy hatású, 1972-ben kiadott „Növekedés határai” c. könyvnek, amelyben először modellezték tudományosan a gazdasági és társadalmi növekedés határait és a jövőbeni következményeket.

A téli Balaton

A Balaton télen is nagyszerű élmények helyszíne, ahol a téli sportok szenvedélyeinek lehet hódolni. A téli Balatonon a korcsolyázás kihagyhatatlan élmény, de aki bátrabb és sportosabb, a jégvitorlázást, a jégszörfözést is kipróbálhatja. Ehhez azonban a jégnek is meg kell „acélosodnia”, amit általában a 10 cm vastagságú jégre mondanak.

A víz plusz 4 °C-on a legsűrűbb, ami a Balaton ökológiai háztartásában is kulcsszerepet játszik. Télen a Balaton felszíni víztömege plusz 4 fokra hűl, majd a tó fenekére süllyed, és helyét átveszi a melegebb – azaz könnyebb – víz. Ez az „áramlás” mindaddig eltart, míg az egész víztömeg átlagos hőmérséklete plusz 4 fokig süllyed. Ahogy csökken a külső hőmérséklet, a víz felső rétege megfagy, alul pedig marad a plusz 4 fokos víz, ami biztosítja a halak gondtalan áttelelését.

 

A Balaton téli jégtakarója fokozatosan alakul ki. Először csak könnyen töredező jéghártyák keletkeznek a partok menti sekélyebb vizekben, majd nagyobb hideg beálltával naponta akár 1-2 cm-rel is „hízhat” a jég. Az eddigi legnagyobb vastagságot 1929-ben mérték: 70 cm vastag volt a jégpáncél. Az ilyen vaskos takaró bár kétségkívül kedvez a balatoni téli sportok szerelmeseinek, mégis igen nagy veszélyeket rejt a tó élővilágára: nemcsak csökkenti a halállomány áttelelésére alkalmas víztömeg mennyiségét, de a víz friss oxigénnel való érintkezését is meggátolja.

Telente gyakran érdekes hangok törik meg a jégmező csendjét: mivel a jégtakarónak a felső rétege hűl le, meg kellene görbülnie, majd felkunkorodnia. Ezt azonban nem teheti a súlya miatt, s ezért megrepedezik, nemritkán óriási, mennydörgéshez hasonló robajt keltve. Ezt hívják rianásnak.

A tavasz közeledtével a jégtáblák „zajlása” is elindul. Ekkortól pedig a szíve mélyén mindenki arra vár már, hogy az élet a balatoni nyarak összehasonlíthatatlan hangulatában zajoljék ismét itt, a magyar tenger milliókat vonzó partján.

Köszönetünket fejezzük ki a Nemzeti Környezetügyi Intézetnek és a Magyar környezetvédelmi és Vízügyi Múzeumnak a cikk elkészítéséhez nyújtott segítségért.