Folyékony ízek

Szerte a világon sok kedvelője, sőt, rajongója akad, és van, aki el sem tudja képzelni az étkezést valamilyen leves nélkül. Csaknem minden nemzet konyhájában előkelő szerepe van, néhol a menüsort indítják e folyékony étekkel, de egyes ázsiai országokban a fogások közben fogyasztják.

A levest a történelem során csodaszernek, gyógyírnak tartották, sőt, legendák is épültek köré. Nem csoda, hiszen ez az ételfajta nem új keletű, már 6000 évvel ezelőtt agyagedényekben készítették az emberek Anglia területén.

A bronzüst elterjedésével a levesek története fordulópontot vett. A szinte csak vízből és valamilyen gabona- vagy zöldégféléből álló ételekbe belekerült a hús is. A bronzkori ember az üstjében fortyogó fogást misztikus tulajdonságokkal ruházta fel: előfordult, hogy isteneiknek levessel megetetett áldozatot mutattak be.

Európában a reneszánsz kor hozta meg a levesek népszerűségét. A tojással, kenyérrel tálalt zöldséges-húsos étkek gyakran önálló fogásként kerültek az asztalra. A menü hamarosan kiegészült a krémlevesekkel is. A francia Francois-Pierre de La Varenne 1651-ben írt szakácskönyvében lehet először olvasni erről az „újdonságról”.

A gazdag, tápláló raguszerű leveseket a normannok „találták fel”, egy 1325 környékéről származó receptkönyvben a fogás elkészítése így festett: mandulával, mandulatejjel, sok cukorral összefőzött alapba rizslisztet és kappanhúst tettek.  

Kínában egyenesen gyógyírként, „kanalas orvosságként” adták és adják a mai napig a betegeknek az erőleveseket. Ezek az étkek gyógyító hatásuk mellett erősítették is a testet és lelket, s napjainkban a távol-keleti országokban sem étkezésindító szerepük van. Inkább átvezetik egymásba a fogásokat, semlegesítve a „nemkívánatos ízeket”.

A leves „gyógyhatása” korántsem légből kapott állítás. Magas víztartalma ugyanis fontos szerepet tölt be az ember folyadékháztartásának egyensúlyában. A felnőtt ember vízigénye körülbelül 2-2,5 liter egy nap, s egy jó levessel ennek nagy részét pótolni is lehet. Az étel sótartalmával azonban vigyázni kell, a fűszer túlzott használata sok vizet tud elvonni a szervezettől.

Kutatások szerint e folyékony finomságok a lélekre is jó hatással vannak. Sokakban a gyermekkor örömteli pillanatait idézi fel egy jó kis kanalazás, és az emberek többsége a mai napig is a megfázás legjobb ellenszerének tartja a finom, aranyló húslevest.