A Jókai bableves

„Angyalbakancs görög olvasóval”. Vajon mit takar ez a lírai elnevezés? A válasz nem más, mint a magyar irodalomtörténet egyik legkiválóbb írójának, az 1825-ben született Jókai Mórnak kedvenc étele: a malackörmös bableves.

Az akadémista gasztronómus

Jókai Mór neve elévülhetetlen érdemei mellett a magyar gasztronómiai irodalommal is egybeforrt. A Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának tagja, országgyűlési képviselő kifinomult kulináris ízléséről is híres volt.

Kőszívű ember fiai című, 1869-ben megjelent regényében így ír a fenséges étekről:

„– Nos, Pál úr, mi ma az ebéd? – kérdi a hazaérkező kapitány…

Pál úr tudniillik, hogy szakács is.

– Hát – »görög olvasó« – felel Pál úr karakán flegmával.

– Az jó lehet – szólt a kapitány –, s mi főtt bele?

– »Angyalbakancs.«

– Hisz az pompás eledel! Terített rám, Pál úr?”

Valójában a maga kreálta fogást örökítette meg az utókornak az író. Balatonfüreden, kedvenc nyaralóhelyén tartózkodva rendelte a saját ízlése szerint: csülkösen, babosan, tejfölösen, kolbászosan. S ezek után is csak így ette a fenséges egytálételt. A fáma szerint a malacköröm is a leves része kellett legyen, hiszen Jókai úgy szerette az ételt, ha a csülkön a körmöt is rajtahagyták. Hogy mikor kapta az étel a nevét, pontosan nem tudni. Gundel Károly, legendás étteremtulajdonos, a magyar vendéglátás atyja így ír erről: „(Jókai) füstölt (szopós) malac körmével szerette a bablevest, de egyrészt hol van ma ilyen, másrészt nem tudhatjuk, ki, melyik üzletben, mikor nevezte el a levest az íróról”.

A Jókai bableves népszerűsége máig is töretlen, a legszívesebben fogyasztott magyar ételek listáján napjainkban is az első három között van. S hogy mennyire tökéletes a fogás, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a legendás francia gasztronómia irodalmába is bekerült „Soupe d’hamcots see a la Jókai”néven.