Az egészség és szépség forrása

Az egészséges élethez, a szépség és az erőnlét tartós megőrzéséhez is nélkülözhetetlen a megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztása és az egészséges ivóvíz. Hogy pontosan mennyi folyadékra van szükség, az függ az egyéni adottságoktól, a lakóhelytől és az aktivitástól is.

 

A víz az emberi test legfontosabb alkotóeleme. Testsúlyunknak több mint a felét víz teszi ki. Egyetlen szervünk sem képes nélküle működni. Szerepe van a száj- és orrüreg érzékeny szöveteinek nedvesítésében, de a szem is csak megfelelően nedves közegben képes ellátni a feladatát.

Ha nem fogyasztunk elég vizet, az kiszáradáshoz vezethet, ami enyhébb esetben fáradtsággal jár, súlyosabb esetben azonban már komolyan akadályozza a létfontosságú szervek működését. Míg táplálék nélkül az ember hetekig, sőt, akár hónapokig is képes életben maradni, víz nélkül csak néhány napig.

Izzadással, valamint vizelet- és székletürítéssel az ember folyamatosan üríti szervezete víztartalékait, így azokat folyamatosan pótolni kell. Az egyéni igények e tekintetben nagyon eltérőek lehetnek. Egy átlagos testalkatú mérsékelt övi férfinak kb. napi 3 liter folyadékot kell elfogyasztania ahhoz, hogy szervei egészségesen működjenek, míg nőknél hasonló adottságok esetén a javasolt mennyiség napi 2-2,5 liter. Melegebb égtájon több, északabbra kevesebb vízre van szükség. A kívánatos mennyiség természetesen nem csupán ivóvízből, de minden bevitt tápanyag összes víztartalmából tevődik össze.

Víz és szépség

Az idősödés természetes velejárója, hogy csökken a bőr nedvességtartalma, s ezáltal a rugalmassága is, s az idővel vékonyabbá, sápadtabbá és megereszkedettebbé válik. Mindennek egyik szembeötlő következménye az, amitől a nők ősidőktől fogva a leginkább rettegnek: elkezdődik a bőr ráncosodása.

Az ún. hidratáló arckrémek és testápoló szerek ezt a folyamatot képesek ugyan akadályozni, hatásuk azonban csak rövid ideig tart és felületi jellegű. Ha azonban az életkor előrehaladtával a belső vízpótlásra is odafigyelünk, azaz tudatosan elégséges mennyiségű folyadékot fogyasztunk, a folyamatok késleltethetők.

Víz és gyógyászat

A víz számtalan terápiás lehetősége közül a nagy múltú és manapság reneszánszát élő balneológia, azaz a gyógyvizek gyógyászati célú külsődleges felhasználása az egyik legizgalmasabb szakterület. Ezzel a gyógymóddal nagyon eredményesen és költséghatékonyan kezelhetőek olyan súlyos problémák, mint az ízületi gyulladások, a mozgásszervi kopásos megbetegedések, a köszvény, a gerincbántalmak, a porckorong-megbetegedések, az idegfájdalmak vagy az egyes bőr, illetve szív- és érrendszeri megbetegedések. A 2013-as Víz Világtalálkozónak otthont adó Magyarország a balneológia egyik európai fellegvára.

A vízhez számos más kultúrában is önálló gyógyító szakterületek kapcsolódnak. A távol-keleti eredetű halpedikűrnél nincs is talán hatékonyabb kozmetikai kezelés a bőr számára. A Garra-rufa gyógyhalak jótékony hatását újabban a pikkelysömör kezelésében is kezdik felismerni.

Víz és rekreáció

Nem elég egészségesnek lenni, annak is kell maradni, mondják a rekreációs szakemberek, akik szerint fontos, hogy a napi munka mellett olyan kulturális, társas, játékos és mozgásos tevékenységeket is rendszeresen végezzünk, melyek segítenek a fáradtság, a feszültség oldásában, s ezzel javítják a testi-lelki teljesítőképességet.

Az igazán jó rekreációs tevékenység komplex élményt ad, s megvannak benne a sport és jó társaság előnyei is. A vizes szabadidősportok többnyire ilyenek. Nem véletlenül egyre népszerűbb manapság szerte a világon valamely válfaja az evezésnek, a hajózásnak, a vízi csapatsportoknak és a vízi wellnessnek.

Víz és evolúció

Az embert ősidőktől ellenállhatatlan vágy hajtja a víz közelébe. Ennek számos oka van. A víz a földi élet bölcsője, s az embert már az anyaméhben is simogató langyos víz veszi körül. Egyes tudósok − például a magyar Csányi Vilmos etológus és Szendi Gábor pszichológus − szerint azonban mindennek evolúciós okai is lehetnek.

Először Sir Alister Hardy az ötvenes, majd Elaine Morgan a hetvenes években kezdte kutatni az ember azon tulajdonságait, amelyek csak vízszerető, víz közeli életmódot folytató felmenőkkel magyarázhatók. Azt például, hogy miért van zsírpárna a bőrünk alatt, miért olyan kevés a szőrzet a bőrünkön, miért szeretjük annyira a vizet, és miért szeretkezik az ember a többi főemlősre kevésbé jellemző szembefordult pozícióban, s hogy miért olyan fontos szerveztünk számára az omega-3 zsírsavakban gazdag tengeri eredetű élelmiszerek fogyasztása.

Az ún. vízimajom-elmélet szerint ezeket a tulajdonságokat az is magyarázhatja, hogy őseink egy része 4-8 millió évvel ezelőtt, a csimpánzoktól való elválást követően néhány millió évig tengeri életmódot folytatott.

S bár erre az elméletre, akárcsak az ember vízszeretetére máig nem találtak a tudósok egyetlen végső, mindent eldöntő magyarázatot, az is elég, ha mi, ma élő emberek csupán élvezzük, okosan használjuk és sértetlenül megőrizzük utódainknak azt a nagyszerű, gazdag örökséget, amit a víz jelent.