A víz a fejlődés forrása

Mottó: „A víz története látszólag a jelentéktelen dolgok története, a víz mégis élet és halál kérdése. A víz jövője stratégiai kérdés.” (Somlyódy László, 2002)

Víz nélkül nincs élet – ez mindenki számára megkérdőjelezhetetlen igazság, de vajon elgondolkodtunk-e már azon, hogy víz nélkül nincs fejlődés sem?

Akár arról az alapvető tényről beszélünk, hogy a növények fejlődéséhez elengedhetetlen a víz, akár az újabb korok zseniális találmányait, felfedezéseit vesszük számba, be kell látnunk, hogy a víz jelentősen meghatározza életünket. Elég csak nagy vonalakban végigpillantani a világtörténelmen, hogy lássuk: nagy kultúrák, civilizációk ott alakultak ki és maradtak fenn az ókori Mezopotámiától kezdve Egyiptomon át Kínáig, ahol a víz, a folyók közelsége biztosította az életet, a fejlődést. A folyókat, tengereket utazásra, kereskedelemre használták, megrövidítve a nagy távolságokat, felfedezve új világokat, ami a legtöbbször előrelépést hozott magával.

Az ókori Egyiptomban megzabolázták és munkára fogták az áradást és az apályt, öntözőrendszert építettek a Níluson, hogy megtermelhessék az élelmet a sivatagban, kihasználták a folyó erejét, hogy követ, fát szállítsanak monumentális építkezéseikhez. A vízimalmot már időszámításunk előtt dicsérte egyik epigrammájában Antipater görög költő, mondván, megkíméli az embert a nehéz munkától. A római vízvezetékrendszer tökéletességét, átgondoltságát, tartósságát ma is csodálják a mérnökök, a fürdőkultúra elterjesztéséért pedig számos nép hálás lehet az egykori birodalomnak. De nem kell ilyen távolságokban keresnünk a példákat: az idei Víz Világtalálkozó helyszíne, Budapestnek is a dunai átkelőhely miatt volt jelentősége évszázadokon át, majd ugyanez volt az oka annak, hogy Pest gyorsan fejlődő kereskedővárosként lett az ország központja.

A Pont du Gard római kori vízvezeték Franciaország déli részén

De nem csak arra használtuk a vizet, hogy könnyebbé tegyük az életünket, hogy levegye a vállunkról a nehéz fizikai munka terheit, hogy megtisztítsa a testünket. Szinte mindegyik vallásban értéket teremtő, a jobbá válást, vagyis a fejlődést elősegítő jelentése van a víznek. A sumér mitológiában vagy később a keresztény vallásban megjelenő vízözön szerepe a megtisztulás, hogy az arra érdemes túlélők magasabb fejlettségi fokon, jobb világban élhessenek. A muzulmánoknak előírt ima előtti mosakodás, a rituális fürdő a mikvében, mielőtt valaki felveszi a zsidó vallást, a hinduk megtisztulási szertartása a Gangesz vizében vagy a buddhisták Víz Fesztiválja, amikor a hívők az új, remélhetőleg jobb év köszöntéseként vízzel locsolják egymást – mind-mind azt a hitünket tükrözik, hogy a víz segítségével jobbak, többek leszünk, előreléphetünk.

Ízisz temploma nyugat felől, a Nílusról

Szellemi fejlődésünk mellett mindennapjaink jobbá tételében is megkerülhetetlen szerepe volt és van a víznek. Elég csak a legismertebbre, a gőzgépre gondolni, amely felforgatta egész addigi világunkat, mindennapi feladataink megoldásának szolgálatába állítva a vizet. Beszélhetnénk a hullámok erejét áramfejlesztésre használó erőművekről, amelyek nélkül ma már csak sokkal nagyobb környezeti károk árán, még több fosszilis energiahordozó elégetésével tudnánk kiszolgálni egyre növekvő energiaszükségletünket. De akár említhetnénk a jelenleg még csak elméletként létező, a tudósokat folyamatosan lázban tartó lehetőséget, hogy a vízből energiát nyerjünk, ami számos jelenlegi problémára jelentene megoldást.

Mert ne feledjük, a víz életünk egyik legnagyobb kihívása is egyben: aszály, árvíz, ezek kiszámíthatatlan váltakozása, folyószabályozás, klímaváltozás, olvadó gleccserek – hosszan lehetne sorolni a problémákat. Talán el sem hinnénk, de naponta tízezer ötévesnél fiatalabb gyermek halálát a szennyezett víz miatti betegségek okozzák. Jelenleg több mint egymilliárd ember él a földön az egészséges ivóvízhez való hozzáférés lehetősége nélkül, és 25 éven belül az emberiség fele olyan helyen él majd, ahol súlyos gond lesz a vízellátás biztosítása. Miközben ezek a számok ma már tények, mintha nem akarnánk tudomást venni róluk: iparunk például 12 ezer fajta mérgező hatású vegyszert használ, és naponta annyi vizet használunk el a golfpályák öntözésére, amennyi 4,7 milliárd ember számára biztosítaná az ENSZ által megszabott napi minimális vízmennyiséget.

A problémák tehát adottak, és az sem kérdés, hogy újabb és újabb megoldásokat kell találnunk rájuk, méghozzá úgy, hogy teljes mértékben megfeleljünk napjaink környezetvédelmi szempontjainak. Ezeket minden más fölé kell helyeznünk, ha azt szeretnénk, hogy unokáink is a fejlődés forrásaként tekinthessenek a vízre.

Hiszen a víz megújuló energiaforrásként a fenntartható fejlődés egyik alappillére: nélküle nincs fejlődés, ugyanakkor édesvízkészletünk véges volta okot adhat háborúkra, szennyeződése járványokat, hiánya éhínséget okozhat. Be kell látnunk, hogy további fejlődésünk záloga vízkészletünk megmaradása. Az pedig, hogy megmaradjon, csakis rajtunk múlik.