Az ásvány- és gyógyvizek főbb típusai

Az ásvány- és gyógyvizeket kémiai tulajdonságaik alapján többféle csoportra lehet osztani, gyógyászati előnyeik is különbözőek lehetnek. Az alábbiakban ezekbe a csoportokba nyújtunk rövid bepillantást, felsorolva a különböző fajták legfontosabb tulajdonságait és forrásait, valamint a címkéken található feliratokhoz is útmutatót nyújtunk.

Az ásványvizeket és gyógyvizeket a szakirodalom leggyakrabban uralkodó ásványianyag-tartalmuk alapján csoportosítja, kiemelt figyelmet szentelve a vizek gyógyító hatásainak. A palackozott vizek esetében azonban fontos különbséget tenni a gyógyvizek és az ásványvizek között, utóbbiakat bármelyik egészséges ember korlátozás nélkül ihatja, a gyógyvizeket viszont csak orvosi felügyelet mellett ajánlott fogyasztani. A gyógyvizek is ásványvizek, de olyan ásványvizek, amelyeknek klinikailag bizonyított gyógyhatásuk van. A természetes ásványvizek összes ásványianyag-tartalma Magyarországon 400–2500 mg/liter között van, a gyógyvizeké 25–30 000 mg/liter, de előfordulhat, hogy még ennél is több. A gyógyvizek „gyógytényezőknek”, a természetes ásványvizek pedig „élelmiszernek” minősülnek.

Régen az ásványianyag-tartalom szerinti besorolás a palackozott természetes ásványvizek között is megfigyelhető volt – az ilyen szemléletű rendszerezése hazánkban Papp Szilárd nevéhez fűződik. Ma már ezek a meghatározások azonban alig-alig találhatók meg a címkéken, hisz manapság már nem a magas sótartalom az ivásra szánt ásványvizek fogyasztásának legfőbb szempontja. Éppen ezért a kémiai jelleg szerinti besorolások és meghatározások mellett ismertetjük a jelenlegi definíciókat is, amelyekkel az ásványvizek feliratain találkozhatunk.

Egyszerű szénsavas (savanyú) vizek

Ásványisó-tartalmuk általában alacsony, maximálisan néhány 1000 mg literenként. Fontos jellemzőjük azonban, hogy a són kívül 1000 mg-nál több szén-dioxidot is tartalmaznak. Hazánkban e vizek tekintetében nem beszélhetünk gyakori előfordulásról, például Balatonfüred, Csopak térségében fordulnak elő. A szénsavtartalom miatt az ilyen vizet fürdéskor melegebbnek érezzük, ezért az alacsonyabb hőfokú vizek is alkalmasak ülőfürdőzésre. Szintén a szénsavgáz kedvező hatása, hogy fürdőzés közben a bőrerek kitágulnak, és a szív munkája sokkal könnyebb lesz. A szén-dioxid-gázban való „fürdést” a népnyelv „szárazfürdőnek”, mofettának ismeri (Balatonfüred, Kossuth-forrás).

Alkáli-hidrogén-karbonátos (alkalikus) vizek

Az ilyen vizek sótartalma meghaladja a literenkénti 1000 mg-ot. Az anionok többsége hidrogén-karbonát, a kationoké pedig nátrium- és káliumion. Ivókúra céljából palackozzák is az alkalikus vizeket, leginkább emésztőszervi betegségek kezelésére. A víz természetes hőfokon fürdőzésre is használható (például a balfi és a fonyódi ásványvíz). 

Kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátos (földes-meszes) vizek

Ezeknél a vizeknél a kalcium és a magnézium dominál, és szinte minden esetben kiemelkedő a hidrogén-karbonát-tartalom, ami meghaladhatja az 1000 mg/l értéket is. Egy részüket a szabad szénsavtartalom jellemzi, ezeket vérkeringési zavarok gyógyítására használják. Másik részüket hőmérsékletük alapján a termálvizek közé sorolják, és leggyakrabban reumás megbetegedések gyógyítására használják. (Ilyenek például a kékkúti vizek, az Aqua Mathias, a Mohai Ágnes.)

Kloridos (konyhasós) vizek

Az 1 liter vízben oldott minimum 1000 mg anyagtartalom legnagyobb része nátrium- és kloridion. A kloridos vizek lassan hígulnak fel a gyomorban, ezért hatással vannak a nyálkahártya gyulladásos folyamataira, illetve a gyomornedv-elválasztásra. Gyógyító hatását elsősorban nőgyógyászati betegségek és reumás fájdalmak esetén használják ki. 

Szulfátos (keserűsós) vizek

Nátrium- és magnézium-szulfát-tartalmuk miatt e vizeket leginkább ivókúrára ajánlják. Emésztőszervi zavarok, nőgyógyászati panaszok gyógykezelésére is alkalmasak. Szulfáttartalmuk miatt hashajtó hatásúak. (Ilyen az egykori Apenta, a Hunyadi János és a Mira víz.) 

Vasas vizek

Főleg ivókúra céljára szolgálnak. A vason kívül nátrium- és szulfátiont is tartalmaznak. Régóta használatosak vérszegénység gyógyítására. Vegyhatásuk savanyú, bőringerlő. (Például a csopaki víz.) 

Kénes vizek

A kén szulfid-kén alakjában fordul elő bennük. Két csoportját különböztetjük meg. Az egyik az egyszerű kénes víz, melyben a víz többi oldott része nem éri el a literenkénti 1000 mg-ot. A másik csoport jellemzője, hogy a víz egyéb oldott anyagokat is tartalmaz, amelyek szerepelnek az elnevezésben is (például kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátos, kloridos, kénes víz). Kéntartalmú ásványvizek fogyasztása után a gyomor emésztése javul. A víznek enyhe hashajtó hatása van, valamint szerepet játszik a máj méregtelenítő tevékenységében is. A kénes vizeket reumás megbetegedések, nőgyógyászati panaszok és bőrbetegségek kezelésére is használják.

Jódos és brómos vizek

Konyhasótartalmuk miatt általában a kloridos vizek közé sorolhatók. Ha azonban a víz literenként 1 mg jodidiont tartalmaz, akkor a jódos, ha pedig 5 mg bromidiont tartalmaz, akkor a brómos vizek csoportjába sorolják. Fürdőként alkalmas a mozgásszervi megbetegedések, a tüdő, a légutak és a vérkeringési rendszer megbetegedésének gyógyítására. Ivókúraként is használatos. A Sóshartyánban feltárt jódos forrás vize a magyarországi gyógyvizek közül jódban a leggazdagabb (93 mg). A golyva és az érelmeszesedés ellen hatásos gyógyvizet Jódaqua néven palackozzák.

Fluoridos vizek

Az orvostudomány csak nemrég fedezte fel, hogy a fluorid jelentős hatással van a fogakra. Ezek után nem meglepő, hogy a fluorid-tartalmú vizeket ivókúraként a fogínysorvadás gyógyítására és a fogszuvasodás megelőzésére alkalmazzák, valamint a jobb hatás elérése érdekében fogíny- és szájzuhanykezelést is alkalmaznak egyes gyógyintézetekben. 

Radioaktív vizek

Bármily meglepő, gyógyító erejét sugárzó energiája okozza. Jótékony hatása abban rejlik, hogy a sugárzás ingerli, és olyan reakciókra készteti a sejteket, amelyekre különben nem lennének képesek. Fürdőkúraszerű alkalmazása mozgásszervi betegségeknél, ideggyulladás gyógyításánál és baleseti sérülések utókezelésénél használatos. Ezeknél a gyógyvizeknél sugárártalommal nem kell számolni (például a Hévízi-tó vize). 

Kis címkehatározó

Az egyes palackozott természetes ásványvizek között ásványianyag-tartalmuk, összetételük és ízük alapján lehet különbséget tenni. Manapság a gyártók már nem írhatnak bármit ásványvizeik címkéire, a minimum-határértékeket az egész világon szigorú rendelet szabályozza. Az egyes országok szabályozásai, és ennek megfelelően címkefeliratai is eltérhetnek. Ha Magyarországon az alábbi megnevezésekkel találkozunk, biztosak lehetünk benne, hogy az ásványvíz a következőket tartalmazza:

  • Csekély ásványianyag-tartalmú: ásványianyag-tartalom, szárazanyag-tartalom alapján számítva, kevesebb mint 500 mg/l 
  • Nagyon csekély ásványianyag-tartalmú: ásványianyag-tartalom, szárazanyag-tartalom alapján számítva, kevesebb mint 50 mg/l 
  • Ásványi anyagban gazdag: ásványianyag-tartalom, szárazanyag-tartalom alapján számítva, több mint 1500 mg/l 
  • Hidrogén-karbonát-tartalmú: hidrogén-karbonát-tartalom több mint 600 mg/l
  • Szulfáttartalmú: szulfáttartalom több mint 200 mg/l 
  • Kloridtartalmú: kloridtartalom több mint 200 mg/l 
  • Kalciumtartalmú: kalciumtartalom több mint 150 mg/l 
  • Magnéziumtartalmú: magnéziumtartalom több mint 50 mg/l 
  • Fluoridtartalmú: fluoridtartalom több mint 1 mg/l
  • Vastartalmú: kétértékű vastartalom több mint 1 mg/l 
  • Savas: szabad szén-dioxid-tartalom több mint 250 mg/l 
  • Nátriumtartalmú: nátriumtartalom több mint 200 mg/l.
  • Alkalmas nátriumszegény diétához: nátriumtartalom kevesebb, mint 20 mg/l